Posted by Paddington írása Baár Tünde: A mezítlábas grófnő című könyvéről
>Baár Tünde gyakorló tanár, egy fővárosi általános iskola felső tagozatosainak tanít rajzot és technikát. Korábban három kötete jelent már meg a Manó Könyvek gondozásában melyekben a gyerekek között szerzett napi tapasztalatait formálta szórakoztató olvasmánnyá.
Ebben a regényében a Duna partjára, a II. világháború előtti kicsi faluba repíti el az ifjú és idősebb olvasókat, ahol az egyszerű falusi életet élő helyiek életébe belép a nagyvilág, remek szórakozást és sok-sok tanulási lehetőséget felkínálva a gyerekeknek. 1930 nyara lassan közeledik a hosszú és embert próbáló tél után a turisták által akkoriban még nem látogatott Zebegénybe. Jancsi és Piri, a két helyi gyerek igyekszik a maximumot kihozni a tavaszi és nyári jó időből, főként az előbb-utóbb megérkező szünidőből. Ám ennek az évnek a nyara egészen másként alakul, mint amit megszoktak, megérkezik ugyanis Pestről a címben említett hölgy, rengeteg holmival, nyitott szívvel és a kalandok lehetőségeivel.
A történet kedves és szórakoztató, ám szinte nincs olyan mozzanata, ami a szórakoztatás mellett ne tanítana is valamit a maiaknak – a pedagógus szerző nem tagadja meg önmagát. Hamar nyilvánvalóvá válik például, hogy 90 évvel ezelőtt a zebegényi gyerekek mindennapjaihoz hozzá tartozott, hogy komolyan besegítettek a ház körüli munkákba. Összeszedték a tyúkok alól a tojásokat, ribizlit, málnát, meggyet szedtek, vizet hordtak, és sok másban is segítettek, gyakran komoly önállósággal. A munka után viszont hatalmas volt a szabadságuk, barátaikkal rohangáltak a mezőn, fürödtek a patakban, játszottak – és persze vidámak voltak. Tanulságos olvasmány ezért a gyerekeiket manapság oly gyakran túlféltő szülők számára is, különösen mert tudjuk, a mai fiatal szülők közül nagyon sokan már e nélkül a szabadság nélkül nőttek fel, míg a mai ötven feletti generáció már 7-8 évesen is sok önállóságot és persze ezzel együtt a felnőttektől bizalmat kapott – ahogy egy átlagos holland gyerek még ma is.
Ebbe a falusi idillbe lép be a grófnő, aki egészen furcsa, egzotikus és izgalmas a gyerekek számára. A gyerekek – különösen a regény két kis főhőse – nagyon kíváncsiak erre a sok furcsaságra, de szerencsére az érdeklődés kölcsönös. A grófnő úszóversenyt, homokvárépítő versenyt, pünkösdikirály-választást szervez a helyi gyerekeknek és gyerekkel, a nyár végére pedig színdarabot állít színre velük. Minden kislánynak egy virág után választanak becenevet, a fiúkat madarak után nevezik el, a grófnő maga pedig Napraforgóként éli mindennapjait a falubeliekkel. A grófi házban megforduló vendégek is segítenek abban, hogy kinyíljon a világ a falusi gyerekek számára, például elkezdenek ismerkedni az angol nyelvvel is.
A regénynek van két érdekes mellékszereplője is, akiket különösen kedveltem: Vendel, a magának való halász, aki évek óta arra vágyik, hogy kifogja a Duna Moby Dickjét, a vizát, és Kósza Vera, a füvesasszony, aki ismeri a természet minden titkát és mindenre van egy teája vagy főzete – ám ebben versenytársra talál a grófnőben. A két fura figura között különleges a kapcsolat, de a szerző nem árulja el, pontosan mi is ez.
Nem ez a történet egyetlen olyan eleme, ami nincs különösebben kifejtve vagy a regény végére nyitott kérdés marad. A szerző talán készül a folytatásra, ám az egészen biztos, hogy A mezítlábas grófnő mellé remek foglalkoztató füzetet lehetne készíteni a leendő olvasók számára. Ha már a szerző nem tette meg, az olvasó folytathatná a korabeli falusi élet, különösen a falusi gyerekélet felfedezését.
Baár Tünde nyelvezete a magyar mesék legszebb hagyományait eleveníti fel: ízes, szeretetteli. A nyelvhasználat utal az általa leírt környezetre, a csaknem száz évvel ezelőtti valóságra és a falusiak miliőre – tökéletesen illeszkedik hozzá és szerencsére egyáltalán nem erőltetett. Az író tollából (illetve billentyűzetéből) gördülékenyen jönnek a történet mondatai. Kipróbáltam: remekül felolvasható a szöveg, tökéletesen alkalmas esti mesének is. A szerző ugyan használ ma már szokatlan vagy régimódi szavakat is, ám ezek magyarázatát az olvasó megtalálja szószedetben a kötet végén. Viszont a szerző az olvasóra bízza, mikor van szüksége ezekre a magyarázatokra, így a folyó szöveget nem zavarja meg csillagozás vagy lábjegyzetezés.
A nyaralóhelyek múltját, legendáit felidéző gyerek- és ifjúsági regények jó választást jelentenek, ha az ember éppen azon a környéken tölt el a családjával néhány napot. Nyulász Péter Helka-trilógiája például különösen népszerű a Balaton partján, de néhány héttel ezelőtt Zajácz D. Zoltán, balatoni krimik szerzője is erről mesélt nekem egy interjúban. A mezítlábas grófnő hasonlóan tökéletes választás lehet a Dunakanyarban, főként a Zebegényben nyaraló gyerekeknek és családjaiknak. A regényt egy rövid, olvasmányos összefoglaló is kiegészít a grófnő alakját ihlető Apponyi Franciska életéről. Leginkább 9-12 éves olvasóknak ajánlanám, de beválik esti mesének is. A karcsú kötet elolvasható egy nem túl hosszú nyaralás vagy néhány hűvösebb délután-este alatt.
Baár Tünde
Baár Tünde: A mezítlábas grófnő
Manó Könyvek, Budapest, 2022
192 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2792 Ft,
ISBN 978 963 584 1394
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A Duna parti kis falu álmos csendjét váratlan látogató veri fel. Egy igazi grófnő költözik a vízparti kastélyba, és ezzel a helybéliek élete is megváltozik. Baár Tünde regénye a múlt század Zebegényébe repít vissza, ahol Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska maga köré gyűjtötte a falubeli gyerekeket, és varázslatos világot teremtett, a természet kincseivel, sporttal és sok mesével. A pedagógus szerző regényében egy régi világról mesél, átmentve az értékeket a mai gyerekek számára.