Helló, Világ! Jól elcsesztünk!

Ezzel együtt persze magunkkal is jól kibabráltunk. Most már az is kezd némelyeknek derengeni, hogy a fagyi néha visszanyal, büntetlenül semmit nem tehetünk meg ellened.
Büntetsz bennünket lépten-nyomon, jogosan, de mi csak nem akarunk érteni a jelzéseidből. Világtalanok vagyunk, a szó mindkét értelmében! Világtalanok vagyunk, mert nem látunk az orrunknál tovább, és azért is, mert nagy tévedésben élünk, nem nekünk vagy te világunk, hanem mi vagyunk a te élősködőid, de legfőképpen gyilkosaid!
Azon vitatkozunk mit tegyünk Földünkért, érted, világunkért, miközben folyamatosan rombolunk, miközben folyamatosan felégetünk, miközben folyamatosan szennyezünk. Háborúk mindenfelé, telhetetlenségünkben minden talpalatnyi földedet kisajátítjuk, hogy kényelemben, luxusban élhessünk, tekintet nélkül a többi élőlényedre!
Mostanában sokat beszélünk a klímakatasztrófáról, arról, hogy mit kellene tenni az országoknak, de mi, a Föld lakói az igényeinkből nem akarunk engedni. Mindenből a legújabb kell, mindenből több kell, ha kell, ha nem. Arra nem gondolunk, hogy a mi, sokszor túlzott igényeink miatt van szükség több gyárra, több veszélyes, környezetszennyező technológiára! Miattunk kell egyre több és nagyobb területeken kiirtani a növényvilágot, elzavarni, kiirtani az ott élő állatokat. Mindeközben fel vagyunk háborodva, hogy kormányaink nem tesznek eleget élőhelyünk védelmében. Ez ám a képmutatás!
Öntsünk tiszta vizet – amíg van – abba a bizonyos pohárba! Amíg gyökeresen nem változtatunk életvitelünkön, környezetünkhöz való viszonyunkon, amíg nem tanulunk meg harmonikusan és békében együtt élni környezetünkkel, és persze egymással is, addig semmi értelme klímavédelemről beszélni, klímacsúcsokat tartani! Addig mindez szemfényvesztés, önámítás, értelmetlen bohóckodás! Majd, ha felül tudunk emelkedni mérhetetlen gőgünkön, kapzsiságunkon, akkor talán lehet esélyünk!

Hagytuk magunkat becsapni, nem vettük észre, hogy aljas gazemberek, gátlástalan üzletemberek felhasználnak bennünket önös céljaik érdekében, mert egyeseknek semmi sem elég, és semennyi emberélet nem számít!
Évtizedek óta a pénzvilág uralja világunkat, vezeti, orránál fogva a kormányokat, vagy kormányaink vezetnek, félre, bennünket, állampolgárokat! Legrosszabb esetben mindkettő!
Háborúkba, fegyveres konfliktusokba kényszerítenek bennünket, mondva, hogy vagy a békét kell megvédeni, vagy az országot. Egyik sem igaz, ráadásul minden esetben életszínvonalunk sínyli meg a hadakozásokat, már ha túléljük azokat. Láthatjuk, nap, mint nap, emberek millióit szenvedni, menekülni a puszta létükért. Mit nyerhet például Oroszország azzal, hogy megtámadta Ukrajnát, esetleg területeket szerez? Oroszország jelenleg is óriási területen fekszik, ásványi kincsekben gazdag, mégis feltűnően alacsony az életszínvonal az országban. Csak néhány ember járhat jól, mindenki más szenvedni fog! Rájöttek már erre az orosz emberek is, de már túl későn! Hamarabb kellett volna gondolkozni, tiltakozni az igazságtalanságok, a megalázó munkakörülmények, az emberhez méltatlan életkörülmények, a diktatórikus rendszer ellen. Nem tették! Ők sem! Mások sem! Itt jegyzem meg, diktatúrában nincs ellenzék! Áldemokrácia van, a parlamentben is csak biodíszletről lehet beszélni! Magyarul, hahó, csakis magunkra számíthatunk!
Olvasom a minap, Putyin bejelentette a legújabb interkontinentális ballisztikus rakétája elkészültét. Csak egy aprócska kérdésem volna, előre bocsátva, tudom, én csak egy kis szürkenyúl vagyok, még csak nem is nemzeti, és már a bundás is kopott, de mégis, kinek lesz ettől jobb, vagy mire lesz ez jótékony hatással? Hány orosz állampolgárnak lesz ettől magasabb az életszínvonala, vagy egyáltalán hányan lesznek ettől gazdagabbak, boldogabbak? Esetleg világunk lesz a nyertes? Hát nem! Senki nem fog ezen sem nyerni, csak veszteni, de a legtöbb ember még mindig nem érti! Csak együttes, világméretű összefogás segíthet, csak szemléletváltás, érdekeink melletti bátor kiállás menthet meg bennünket!
Sokkal jobban járnánk, járna világunk, ha nem egymás ellen fordulnánk, hanem saját országunkat fejlesztenénk. Igaz ez persze az USA-ra, és a többi hozzá hasonló fejlett országra is! Nem lett még az Egyesült Államok sem gazdagabb a sok háborús konfliktustól, amelyekben az utóbbi évtizedekben részt vett. Legföljebb néhány fegyvergyáros és üzletember tömte meg a zsebét!
Itt lenne az ideje felébredni, ha még nem túl késő!

Lustaságunknak, gyávaságunknak láthatjuk, saját bőrünkön tapasztalhatjuk az eredményét! Mondjuk ki bátran! Rabszolgák lettünk! Nem csak az indiai varrodákra, afrikai aranybányákra, gyémántbányákra gondolok! Csak egy példa, London, az Amazon munkatársai nem mernek elmenni WC-re, inkább flakonba vizelnek, mert félnek az elbocsátásoktól, de sorolhatnám a példákat. Vagy elég csak a szakszervezetek elsorvasztására gondolni. Jónéhány ország kormánya, vállalkozói, inkább olcsó külföldi vendégmunkásokat alkalmaznak, akiket néha konténerekben, munkásszállásokon helyeznek el, minthogy megfizessék a hazai munkaerőt. Mi ez, ha nem rabszolgaság, rabszolgakereskedelem? S mindeközben fel vagyunk háborodva a migráció miatt. Megérdemeljük! Mindig másra várunk, hogy megoldja problémáinkat. Ébresztő! Senki nem fogja!

Az eltelt évszázadok során az uralkodók sokat tanultak, velünk ellentétben. Például megtanulták, hogy cirkusz kell a népnek. Meg is kapjuk! Több templom, több stadion, sportcsarnok van szerte a világban, mint kórház, egészségügyi, kulturális intézmény! Többet kell várni egészségügyi ellátásra, mint egy új autóra. Aztán itt vannak a Tv-csatornák. Ezek is csak azért vannak, hogy ott butuljunk a TV előtt, ne gondolkodjunk, nézzük a bugyuta sorozatokat, vetélkedőket, kukkoljuk a valóságshowkat, röhögjünk az ostoba celebeken, hallgassuk, nézzük a reklámokat, hogy ezzel is irányítani tudjanak bennünket, de ami a legfontosabb, leginkább azért vannak, hogy kellőképpen tömhessenek bennünket hazug propagandával, és átmoshassák agyunkat. Ismerős, ugye?
Érdemes lenne ezeken elgondolkozni!
De akárhogy is nézem, mindenért mi, választók, állampolgárok vagyunk a felelősek! Mindenki azt tesz és annyit, amennyit megengednek neki!

Minden esetben arról van szó, hogy gyávák vagyunk, elaludtunk! Hagytuk magunkat rabszolgává tenni, nem tiltakoztunk időben a jogfosztások ellen, elhittük, hogy a fegyvereké a jövő, hogy ellenségekkel vagyunk körülvéve, pedig mi vagyunk saját magunk ellensége!
A fentiek alapján azt is írhatnám, sok mindennek kellene változni, de valójában csak nekünk, embereknek!
Remélem, sikerült kicsit megvilágítanom, csak mi vagyunk a kedvező változások útjában! Persze, nagy-nagy tisztelet a kivételnek.
Majd ha fölébredünk, rácsodálkozunk szép új, de elcseszett világunkra, majd ha belátjuk hibáinkat, az már fél győzelem lesz, de ahogy a költő mondja, még nem elég! Tettek nélkül nem megyünk semmire!
Ezek után nincs más hátra, mint előre, de nem az orbáni, vagy putyinisztáni úton!