Posted by Az ortodox húsvét margójára
Az elharapódzó ideológiai háborúk idején nehéz megértenünk, hogy emberek miért nem látják a nyilvánvalót. A propaganda által kijelölt gonosz mindenképpen gonosz. Amikor jót tesz, az vagy véletlen kisiklás, vagy csak fondorlat, hátsószándék. Míg a kijelölt jó, akkor is jó, ha egészen elképesztő gonoszságokat művel. Hiszen azt nyilván csak kényszer hatására teszi, csak egy még nagyobb gonosz elkerülése érdekében, így végső soron a gonoszsága is csak a jót szolgálja. Egyébként is az áldozata tehet mindenről, ő a hibás, vagy ő is. Mivel ez „vallásos” meggyőződés, észérvek nem igen hatnak, marad a csodálkozás azon, hogyan verheti át magát ennyire egy ember.
Ezt az önsorsrontást a szociológia is ismeri, és a „Félszemű Vologya” című kis orosz eredetű tanmesével illusztrálja, aminek a lényege, hogy Vologya kívánhat bármit az aranyhaltól, de amikor megtudja, hogy a szomszédja, a Ványa, mindenből kétszer annyit fog kapni, akkor azt kívánja, hogy vájják ki a fél szemét. Az elérhető nagy jó helyett, inkább választja még a személyesen őt érintő nagy rosszat is, ha annak az az eredménye, hogy a szomszéd Ványának még rosszabb lesz.
A jelenség a Bibliából is ismert.
Pilátus meg akarja menteni Jézust a halálbüntetéstől, mert tudja, hogy ártatlan, és csak irigységből akarják eltenni láb alól. Egyik szabadítási kísérlete arról szól, hogy előhozatja a legkegyetlenebb rablógyilkost, Barabást, abban a reményben, hogy a nép megretten tőle, és inkább a szelíd Jézust választja, és nem akarja, hogy a kegyetlen gyilkos újra veszélyt jelentsen rá. Nem is tévedhetett volna nagyobbat! De a történet nem azt tanítja, hogy az emberek szerették Barabást. Hanem azt, hogy ennyire gyűlölték Jézust. Kiszabadul a gyilkos gazember? Nem baj, még ez is jobb, mintha Jézus életben marad! S miért jobb? Nem érdekes. A lényeg, hogy Jézusnak legyen rossz. Bármi áron. S miért? Csak. Valójában azért, mert minden reménytelenségünket, kudarcunkat, frusztrációnkat és félelmünket belevetítjük: ő a bűnbak. S miért pont ő? Mert valaki rá mutatott, s minket nem nagyon érdekel, hogy igaza van-e. Valaki feleljen, valaki bűnhődjön, valakinek legyen már rosszabb, mint nekünk, hogy attól jobban érezhessük magunkat.
Hasonlóan vagyunk mi ezzel a Vlagyimir Vlagyimirovoics Putyinnal.
Az első hüledezés után, az ember megpróbál érvelni, és nem érti, hogy emberek miért tagadják vagy mentegetik a nyilvánvalót. Jogtalanul megtámadta a szomszédját, rombol, pusztít, hogy területet szerezzen, katonái gyilkolnak, fosztogatnak, erőszakolnak. Seregének barbár brutalitása mit sem változott 45 és 56 óta, amit mi, magyarok személyesen is átélhettünk. Ugyanazokkal a hazugságokkal szembesülünk: nem megszálltak, hanem felszabadítottak, nem fosztogattak, hanem osztogattak, nem erőszakoltak, hanem virággal kedveskedtek… Pontosan tudjuk, hogyan működik ez, 100 éve nem volt orosz vezető, aki ne hazudozott volna cinikusan az arcunkba. Saját tapasztalatunk van róla, de még az sem számít, mindenre van magyarázat, mindenre van mentség. Kiderül, hogy 56 is csak egy fasiszta lázadás volt, és az orosz tankok csak nácitlanították az országot… Nem számít az a kilátás sem, hogy ezek a hazug, gyilkos gazemberek, nem sokára itt állnak majd a határainkon. S ha már idáig eljutottak, miért állnának meg?! De annak a reális esélye, hogy itt fognak bombázni, öldökölni, fosztogatni és erőszakolni, és nem csak a szuverenitásunkat veszik majd el, hanem megölik fiainkat és leányainkat, lerombolják a házainkat, és földönfutókká vagy a szolgáikká tesznek – nem, ez sem számít. Ilyenkor ébred rá az ember, hogy félszemű Vologyákkal áll szemben, olyanokkal, akiknek Jézus sem lenne elég jó, még akkor sem, ha Barabásról van szó.
S ilyenkor a következő kérdés nyilván az, hogy mégis kit vagy mit gyűlölnek ennyire? Mi gyűlöletük tárgya, minek akarnak annyira ártani, hogy akár az ország elpusztítását és egy új-szovjetunióba való betagozódását is szívesebben látnák, mint ezt? Mi ennyire gyűlöletes, gyalázatos és taszító a szemeikben, hogy még az oroszokat is visszahívnák, csak ennek árthassanak? S bármilyen furcsa, én csak egy választ hallok: a „romlott” Nyugat, a liberalizmus, a polgárok szabadságjogain alapuló demokrácia. Vesszen bármi áron, legyen neki rossz, borzalmas, szörnyű, és nem baj, ha nekünk is az. Nem baj, ha diktátorok uralkodnak rajtunk, ha kilopják a szemünket, ha háborút hoznak ránk, vagy ezer más bajt. A lényeg, hogy rohadjon meg a sajtószabadság, a vallásszabadság, a hatalmi ágak szétválasztása, meg az összes szemét nyugati huncutság. Sőt, rohadjon meg az egész Nyugat, nem akarjuk ki sem várni a hanyatlását. Keleté a jövő, a maoista diktátoré, aki nem csak maszkot kényszerít az alattvalóira, hanem egész városokat zárat le, gyermekeket szakít el a szüleiktől, mert megteheti, mert ott nincs ám emberi jog, meg Helsinki Bizottság, és más vernyákoló civil, aki szót emelne ez ellen. Ott kényszerabortuszra lehet küldeni a nőket, kényszermunkára az ellenzéket, meg bárkit, az aztán a világ, ezé a jövő. Ők peresze nem akarják ránk erőszakolni a nyomorult demokráciájukat, az egyetemük ugyan elkötelezett a marxista értékek mellett, de ez csak formalitás, az igazi kommunisták a kapitalisták, a kommunisták meg a szabadságharcosok. Jöjjenek csak és szabadítsanak fel minket végre a nyugati métely alól. Meg a Putyin is, csak kényszerből cselekszik. Dehogy akar rosszat, tele van jó szándékkal, hímes tojást akar vinni az ukránoknak, csak azok a szemét nácik ellenállnak. S a félszemű Vologyák hadserege, a Barabás Párt megindul, hogy Isten nevében megfeszítse az Istent is, ha kell.