Szele Tamás
címet viseli, és 2014-es – hogy úgy mondjam, kísérteties olvasmány így, 2022-ben. Idézem:
„Kijev kivár, csapatait a Krím határán vonja össze, fenyegetőzik, de tényleges beavatkozásra nem kerül sor. Az Egyesült Államok erős nyomást gyakorol Oroszországra, számlákat fagyasztanak be, intenzív kommunikációs háború veszi kezdetét, de az USA és a NATO igyekszik elkerülni a közvetlen beavatkozást. Kijev jelentős támogatást kap nyugatról, most azonban leginkább a belső problémákra fordítja figyelmét. Lezárják az orosz határt. (…) Új-Oroszországban növekszik az ellenállás, amely fokozatosan átcsap a kijevi bérencek elleni nyílt lázadásba. Ez már egy véres polgárháború. Moszkva egy hatékony támogatási rendszert épít ki, ezzel párhuzamosan a nyugat is segítséget nyújt Kijevnek. Egy adott pillanatban, válaszként a nacionalisták felforgató és egyéb véres cselekményeire, valamint az elnyomó kijevi apparátus civilek elleni kelet-ukrajnai akcióira, Oroszország csapatokat küld Kelet-Ukrajnába. (…) Az új – szélsőségesen nacionalista – ukrán vezetés hamarosan válságba kerül. Összecsapások kezdődnek a különböző etnikai csoportok között (ruszinok, magyarok, lengyelek, románok, és más kisebbségek) de politikai okok is szerepet játszanak a konfliktusban. (a központi hatalom meggyengülése miatt Ukrajna elveszti területeinek felét) Az állam egyre gyengébbé válik. A hatalomvesztés egy új fázisba lép. Oroszország azonban nem áll meg ezen a ponton, sőt fokozza tevékenységét Európában, ami már az Európai Konzervatív Forradalom kulcselemének tekinthető. Európa kettészakad: egyes országok az USA mögé állnak, míg mások egyre inkább Oroszországra kezdenek figyelni. A gazdasági válság elleni küzdelem közepette az orosz álláspont egyre vonzóbbá válik számukra. Oroszország védelmébe veszi a több pólusú világ, a kontinentalizmus és az újkonzervativizmus eszméjét. (…) Egy nagy Kontinentális Szövetség jön létre, Eurázsia és Európa, az Európai Unió és az Eurázsiai Unió Konföderációja. Az oroszok, ukránok és az európaiak már a barikád egyazon oldalán állnak, míg az amerikaiak a másikon. Amerika és a dollár hegemóniája, akárcsak az atlantizmus és a liberalizmus, valamint pénzügyi körök uralma véget ér. Egy új fejezete kezdődik a történelemben. A szlávok újra egyesülnek, de nem Európa ellenében, hanem – egy többpólusú világrendszer keretein belül – vele szövetségben. Lisszabontól Vlagyivosztokig.”
ami mostanra ért el hozzám, kanyargós utakon, viszont Dugin van olyan kulcsfontosságú szereplője nem csak az orosz, hanem a nemzetközi szélsőjobboldali-illiberális világnak, hogy elolvassam, mit mond, akármilyen hosszan is delirál. Nagyon hosszan teszi, inkább csak idézeteket mutatok be a beszélgetésből, ami így is rémítő. Főleg, aha tudjuk: Putyin mögött most, hogy Szurkovot levették a tábláról, már csak Dugin áll, és nagyjából ő is irányítja a döntéseiben. Én csak annyit tudok mondani, hogy goszpogyi pomiluj, ha tényleg Dugin a főnök. Akkor lássuk, miket mond?
„A liberalizáció és a nemzetközi folyamatokban való részvétel volt az egyik szint; míg a nemzeti érdekeink katonai és stratégiai védelme a másik. Ezek a szintek nem fedték egymást, amennyire én látom. De egy bizonyos ponton a vezetésünk látta, hogy a következő lépés az ukrán rezsim nyugati támogatással történő támadása lesz Donbász és a Krím ellen; és a csapatok koncentrációja a saját határainkon teljesen elégtelen volt ennek a támadásnak a megakadályozására. Így lehetetlen volt megőrizni az orosz szuverenitást, különleges katonai művelet nélkül. A donbászi hadművelet sikere, ha Kijev kezdte volna el először, a jelenlegi ukrán rendszerben elkerülhetetlenül a Krím elleni támadáshoz és a NATO-csapatok bevonásához vezetett volna.”
„Idegen kézzel akartak támadni. Az ukrán fasiszta rezsimet akarták szembeállítani velünk.
Miért nem ők maguk támadnak most? Szerintem még nem jött el az idő. Most figyelik az előrehaladásunkat, és fenntartják a lehetőséget, hogy a konfliktus eszkalálódását a következő szintre emeljék. Azt hiszem, úgy vélik, hogy azok az intézkedések, azok a szankciók, amelyeket képesek voltak bevezetni Oroszországgal szemben, kihasználva a mi megelőző, független, preventív, figyelmeztető különleges katonai műveletünk elindítását – beváltak. Úgy gondolják, hogy van esélyük legyőzni Oroszországot; nem szó szerint, mert az lehetetlen, hanem hogy szétzúzzák és megadásra kényszerítsék, kizárva azt a globális rendszerükből.
Úgy gondolják, hogy azzal, hogy elszigetelnek minket mindattól, amibe korábban oly szorgalmasan integráltak minket, azzal, hogy kidobnak minket a civilizációjukból, elérik, hogy Oroszország megszűnjön létezni.”
„Kijev ostroma – örök. Ezek ugyanannak a mintának különböző szintjei. Hétszáz éve harcolunk Kijevért a nyugat-orosz fejedelemségekkel. A mi orosz középkorunktól kezdve. Volt egy konfliktusunk a veliko-ruszok és a galíciaiak között Kijevért. Nyugat-Oroszországot szorosan formálta a katolikus és a lengyel identitás és kultúra; Kelet-Oroszországban pedig a kezdetektől fogva Andrej Bogoljubszkij nagyfejedelemmel a Nagy Eurázsiai Birodalom prototípusát láthatod, amivé mi váltunk. És így Kijev a miénk lesz. Győzni fogunk, és akkor mindent megmagyarázunk.”
„A szeretteink halála szörnyű gyász. Sok mindent gyakorlatilag lehetetlen most megmagyarázni. Majd később mindent megmagyarázunk, amikor felszabadítjuk Ukrajnát. Amikor Mariupol a miénk lesz, akkor válik aktuálissá a kérdése. Jelenleg a tervünk az, hogy győzzünk.”
„Amint Kelet-Ukrajna, Oroszország, a szabadság és a függetlenség zászlaja lobog Herszon és Novorosszija felett; amint felszabadul a donyecki és a luganszki terület; amint létrejön Herszon, Nyikolajev, Zaporozsje, Odessza, Dnyepropetrovszk és más köztársaságok – utána azonnal elkezdünk magyarázkodni.”
„Nem tagadom, hogy az orosz világ ideológusa vagyok. De ez nem mond ellent az eurázsianizmusnak, amelyhez szintén ragaszkodom. Nehéz elképzelni az orosz világnak nagyobb támogatóit, mint az orosz eurázsiaiak. Az eurázsiaiak voltak azok, akik joggal és helyesen ragaszkodtak ahhoz, hogy Oroszország egy független civilizáció; hogy az orosz identitás nem nemzeti, nem etnikai, hanem egy kulturális típus, egy nyitott identitás. Bizonyos értelemben egy birodalom, amely mindent magába olvasztott. Központja az orosz nép. És nyitott azon népek előtt, akik sorsukat összekapcsolják az orosz nép sorsával, hogy méltó és teljes lehetőséget kapjanak arra, hogy részt vegyenek sorsunkban.”
„Minden bizonnyal Oroszországnak mint önálló civilizációnak a saját hagyományos értékeivel való érvényesülése. És ez addig nem lesz teljes, amíg nem egyesítjük az összes keleti szlávot és az összes eurázsiai testvért egy nagy térben. Minden ebből a sorslogikából következik – és így van ez Ukrajnával is.”
Hát, ha ultranacionalista, világuralomról álmodozó, embereket rasszista alapon megkülönböztető, elnyomó, kizsákmányoló és vérszomjas figurákat keres az orosz hadsereg – körülbelül ezek (is) a jellemzői a fasisztáknak – akkor rossz helyen jár.
Címkép: Alekszandr Dugin