Posted by Sok – de legalábbis néhány – évvel ezelőtt úri és művelt (a kettő nem feltétlenül azonos) társaságban élveztük az asztal örömeit. Történetesen én voltam egyedül újságíró, a többiek más művészetek és tudományok nálam nagyobb jelesei voltak, jogtól atomfizikáig és középkori zenéig, informatikáig, közgazdaságtanig. Egy jogász barátunk, aki gyakori olvasóm máig, megkérdezte – akkor is választási év volt – miszerint:
– Mi lenne, ha bukna a kormány? Mit csinálnál, hiszen őket kritizálod?
– Nem lenne semmi. Ugyanazt tenném. Csak a következő kormánnyal. Meg kéne fordítani az ágyúkat, ennyi történne.
– De hát azok nem volnának jobbak?
– Ismered őket?
– Ismerem. Képviselőjelöltjük is vagyok.
– Akkor tudod, hogy ők MÁSKÉPP volnának rosszak.
– És ezt te nem szeretnéd?
– Dehogynem. Csak imádni nem tudnám egyik rosszat sem.
– De akkor nem kapnál tőlük pénzt!
– Nagy ügy, így sem kapok. Már megszoktam.
– Te menthetetlen vagy.
– Te is, de kedvellek.
Mi történt tehát ma?
Annyi, hogy NEM KELL MEGFORDÍTANI AZ ÁGYÚKAT.
Meg rosszabb lesz.
Majd többet kell lőni és többet lőnek vissza.
De legalább az ágyúkat forgatni nem kell.