Melyik Bödőcs?

Posted by
 Zöldi László
>Még két hétig játszhatunk a szavakkal. Tavaly, február közepén indult, és azóta naponta teszek föl két-két szállóigét a fészbukos üzenőfalra. A digitális ismerősök szavaznak rájuk, és amelyik nyer, az képviseli egy képzeletbeli év aznapi hangulatát a rendszerváltás utáni közérzetet tükröző kötetben. Sokan kérdezték, vajon hogyan végzem az előválogatást.

A bejegyzés utáni összeállításban találnak tíz mondatot, amelyek az 1989 óta eltelt február elsejék valamelyikén láttak napvilágot a hazai nyilvánosság fórumain. Van köztük kettő, melyek alkalmasak arra, hogy összekössék Kabos László és Koncz Gábor színházban kikristályosodott szemléletét. Ma reggel mégse illeszthettem őket egymás mellé, mert a hősszerelmes színészé sokkal hosszabbra sikeredett, mint a komikusé. Márpedig a Facebook így nem ad alá fekete mezőt, amely kiemeli az amúgy is nagyobb, ráadásul fehér betűkkel szedett szöveget.

Bármennyire tetszik, nem választhattam Törőcsik András szellemes mondatát sem, mert a magyar foci válságos éveit összegző gondolata szintén hosszú. A szöveg esélyeit tovább csökkentette, hogy a hozzá tartozó nevek közül Törőcsik Andrásé öt betűvel hosszabb, mint Koncz Gáboré. Marad tehát nyolc 130 karakternél rövidebb mondat. Igen ám, de Kabosé is kiesett, mert ha gondolatát nem társíthatom egy másik színészével, akkor keresni kell két olyan szállóigét, amelyek olvastán hajlamosak vagyunk továbbgondolni az átlagosnál időszerűbb megjegyzéseket.

Erre a maradék hétből Kovács László és Bödőcs Tibor ad lehetőséget. Mondandójuk időszerűségének az kölcsönöz jelentőséget, hogy a miniszterelnökünk épp ma vizitál Putyinnál. Orbán Viktor a múlt pénteken azzal adta föl a labdát kaján értelmezőinek, hogy a Magyar Rádióban visszautasította az ellenzék feltételezését, miszerint utasításért utazott Moszkvába. Fejedelmi többesben fogalmazott: „Bennünket nem lehet odarendelni.” Önérzetes kijelentését ellenpontozza a veterán diplomata és a pillanatnyilag talán legszellemesebb humorista csipkelődése.

Bödőcs azonban nem is olyan régen, 2021. december 30-án már beverekedte magát a majdani könyvbe azzal, hogy 2016 utolsó előtti napján kifejtette a Comedy Central TV-ben: „Magyarok! Lesz eurótok, az lesz ráírva, hogy Rubel.” De jobban tetszik, ahogy egy hónappal később, február elsején nyilvánult meg egy portál felületén. Örülnék, ha a digitális ismerősök inkább ez utóbbit szavaznák a képzeletbeli év közérzet-jelentésébe.

Tíz mondat február elsejéről

Giccs az, ami természetes, s amit nem értenek, az művészet. (Kabos László, Népszabadság, 1992)

A magyar futballisták az elmúlt években kizárólag a szurkolók „jóvoltából” jutottak el melegebb éghajlatra. (Törőcsik András, Népszava, 1995)

A mai vezetők színházba sem járnak, pedig használna nekik, legalább így találkoznának a közönséggel. (Koncz Gábor, Napló, 1996)

Kampányidőben a józan észt szabadságra küldik. (Kéri László, Népszava, 2002)

Csak az a humor érdekes, amiből baja lehet az embernek. (Farkasházy Tivadar, Magyar Hírlap, 2002)

A szegénység elleni harc átalakult szegények elleni küzdelemmé. (Spiró György, Magyar Televízió, 2009)

Magyarok! Lesz eurótok, úgy hívják, hogy rubel. (Bödőcs Tibor, Reflektor.hu, 2017)

A Nyugathoz tartozunk, és Keletre nyalunk. (Kovács László, Echo TV, 2017)

Jé, a telefonom okosabb nálam. (Zöldi László, Facebook.com, 2020)

Minden Amerikából indul ki. (Vágó István, Partizán, 2021)

Médianapló