Ferenc pápa gyermekkora: “Pata dura”, a kemény lábú

Posted by

December 24-én a La Repubblica c. olasz napilapban egy hosszú interjú jelent meg a Szentatyával a vatikanista újságíró, Paolo Rodari és Domenico Agasso a La Stampa c. napilap újságírójának tollából. Ferenc pápa visszaemlékezik gyermekkorára, a karácsonyi családi szokásokra, de mindenekelőtt azokra, akik nehéz helyzetben vannak, a peremre szorultakra, a szegényekre.
Szentatya, mire emlékszik vissza az Argentínában töltött karácsonyaiból? – hangzott az újságírók első kérdése.
Ferenc pápa elmeséli, hogy több alaklommal mentek egy nagynénihez, mert annak idején a családban nem volt szokás Karácsony előestéjét úgy ünnepelni, mint manapság. December 25-ét mindig a nagyszülőknél ünnepelték, amelynek kapcsán visszaemlékezett egy epizódra. Mikor megérkeztünk – mesélte a pápa – a nagymama még gyúrta a tésztát, a cappelletti-t, ami egy kicsi töltött tészta, és kézzel készítette őket. 400 darabot csinált belőlük és munkája csodálattal töltött el bennünket. Az egész család ott volt, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek. Mikor nagyobb volta, serdülőként kezdtük el ünnepelni karácsony vigíliáját édesanyám egyik lánytestvérénél, aki a közelünkben lakott.

És ma hogyan éli meg a karácsonyt? – hangzott a második kérdés.

Mindig jól felkészülök a Karácsonyra – válaszolta a Szentatya – mert ez az ünnep egy meglepetés. Az Úr, aki eljön hozzánk, és ezt az eljövetelt az Ádvent misztikumával élem meg: a várakozáson keresztül készülünk arra, hogy találkozzunk Istennel, aki jobbá tesz és megújít minket. Ezenkívül ngyon szeretem a karácsonyi énekeket, amelyek tele vannak költészettel – mondta meleg szívvel a Szentatya és a „Csendes éj” énekét idézte fel, amely békét és reményt közvetít, valamint örömteli hangulatot hoz Isten Fia számára, aki értünk születik meg hozzánk hasonló módon.

Kire gondol különös tekintettel ezen a karácsonyon? – tette fel újabb kérdését az olasz újságíró.

A szegényekre – mondta a pápa. Mindig a szegényekre, mint Jézus is, aki szegényként született meg. Azon a napon Mária is az utcán botorkált és nem volt neki megfelelő helye a szülésre sem. Gondolok a koldusokra, az elhagyatottakra, a peremre szorultakra, de különös módon azokra a gyermekekre, akik visszaélés áldozatai és akiket kihasználnak, szolgaságra ítélnek. Gondolok a beteg gyermekekre, akiknek a Karácsonyt a kórházban kell tölteniük. Erre nincsenek szavak – mondta Ferenc pápa – csakis a hitbe és Istenbe kapaszkodhatunk, és kérdezhetjük, hogy „vajon miért van ez így”? Azok a szülők, akiknek gyermekeik nincsenek kórházban, sose feledkezzenek el arról, hogy mennyire szerencsések, öleljék át szorosan őket és szánjanak rájuk sok időt. Nagy elismeréssel gondolok az egészségügyi dolgozókra, akik a kórházakban szolgálnak, különös tekintettel a gyermekosztályokra, ahol azért dolgoznak, hogy enyhítsék a kis páciensek fájdalmait. A római Gyermek Jézus kórházban, van egy doktornő, aki egyben főorvos is – mesélte Ferenc pápa. Minden gyermeket jól ismer és mindenkinek tudja a nevét. Csodálatos orvos és ember. Sokszor nem vesszük észre azt a mindennapi fantasztikus munkát, amit ezek az orvosok, ápolók és egészségügyi dolgozók végeznek, mindannyian hálásaknak kell lennünk mindazért, amit tesznek! – hangoztatta a Szentatya. Ezt követően az interjúban a két olasz újságíró megemlékezett arról, hogy Ferenc pápa december 17-én töltötte be 85. életévét. Amelyre a Szentatya azonnal humorosan és nevetve válaszolt: „Tévedtek, 75 éves lettem!”. Majd ennek kapcsán feltették neki azt a kérdését:

Hogyan ünnepelte gyermekkorában születésnapjait?

Ferenc pápa felidézte, hogy öten voltak testvérek és megnevezte őket: Marta Regina, Alberto Horacio, Oscar Adrian és Maria Elena. A születésnap mindig nagy ünnep volt az egész család számára. Eljöttek rá a nagyszülők, a nagynénik és nagybácsik. Édesanyám forrócsokoládét készített, ami mindig nagyon sűrű volt.

Melyek voltak a gyermekkori játékai? – hangzott a következő kérdés.

A házunkhoz közel volt egy kis tér – kezdte felidézni emlékeit Ferenc pápa. Ez egy olyan tér volt, ahová három utca torkollott és egy háromszöget képezett, ez volt a mi kis focipályánk. A városnegyed összes fiú gyermeke itt játszott, és olykor néhány lány is megjelent. Amikor nem volt labdánk, rongyokból göngyöltünk magunknak. A rongylabda a kor jelképévé is vált Argentínában: egy költő verset szentelt neki „Pelota de trapo” – Rongylabda címmel, de film is készült róla, amely bemutatja a kor kultúráját.

Ferenc pápa az interjúban gyermekkorára visszaemlékezve válaszolt a kérdésre: Szentatya, jól tudott focizni?

A pápa elmondta, hogy „pata dura”-nak, azaz kemény lábúnak hívták társai, mert nem volt nagy játékos. Általában kapus volt, ahol elég jól teljesített. A kapus szerepe az élet iskolája volt számára, hiszen ebben a szerepeben mindig készen kell állni a veszélyre, amely bármelyik irányból érkezhet.

Űzött más sportokat is?

Ferenc pápa elmondta, hogy kosárlabdázott, amit nagyon szeretett. Édesapám – mondta az újságírónak a Szentatya – a San Lorenzo csapatának oszlopos tagja volt.

Gyermekkorában olvasott? Milyen könyveket szeretett? – hangzott a következő kérdés.

A szüleim sokat törődtek azzal, hogy olvassunk – mesélte el a Szentatya. Emlékszem, hogy megjelent egy 20 kötetes sorozat „A fiatalság kincse” címmel, amelyet együtt olvastunk el délutánonként. Akkoriban még nem volt televíziónk, így sokszor, vacsora után édesapám olvasott nekünk fel.

Milyen nyomot hagytak a gyermekkorában olvasott regények?

A pápa több írót felsorolva megemlíti Dosztojevszkijt és Friedrich Hölderlin verseit, amelyek lenyűgözték őt. Serdülőként olvastam olasz nyelven Archibald Joseph Cronin „A zöld évek” c. regényét, amely segített az olasz nyelv felelevenítésében is. Ezek a könyvek erős és kitörölhetetlen érzéséket ébresztettek bennem. Majd elmesélte, hogy mennyire szerették testvéreivel, amikor apjuk olvasott nekik. Egy olasz gyermekregény, „A szív”, neveltetésem része és felejthetetlen marad számomra – mondta Ferenc pápa. Alessandro Manzoni „A jegyesek” c. regényét nagymamám olvasta nekünk, édesapám pedig sok részét fejből ismerte.

Édesapja nagy és szenvedélyes olvasó volt…

Igen – erősítette meg. Nagy könyvtára is volt, és művelt ember lett belőle. Dantét fejből ismerte és szavalta nekünk. Sokat dolgozott azért, hogy mi ne éhezzünk, de emellett bölcs emberré tudott válni. Édesanyám színházba vitt minket, jól emlékszem, amikor énekelni láttuk Tito Schipa olasz tenort a Teatro Colón operaházban Buenos Aires-ben.

Melyik könyvet ajánlaná ma a fiataloknak? – tette fel a kérdést az újságíró.

Ferenc pápa azt a választ adta, hogy minden fiatalnak érdeklődése szerint kell választania. Konkrét könyvek helyett inkább azt ajánlanám nekik, hogy olvassanak. A televízió azzal a veszéllyel jár, hogy rengeteg információt közöl, amelyek nem maradnak meg, míg az olvasás teljesen más dolog. Az olvasás a könyvvel folytatott párbeszéd, egy bensőséges pillanat, amelyet sem a tv, sem a tablet nem adhat meg.

Milyen volt egy étkezés a Bergoglio családban? 

Ferenc pápa elmondta, hogy öt testvér ült az asztalnál, és mindenről szó esett. Sokszor a La Nación híreit beszélték meg, argentin napilap, amely mindig jelen volt otthonukban.

Pápaként nagyon sok teendője van. Érez néha nosztalgiát fiatal korára gondolva?

A Szentatya visszaemlékezett 16. születésnapjára, amikor a rövidnadrág helyett a fiúk a szokásoknak megfelelően hosszú nadrágra, férfias öltözetre váltottak. Anyai nagymamája pénzt ajándékozott neki és könnyeket hullatott, amikor meglátta őt a hosszú nadrágban. Apai nagyanyjáról is megemlékezett, aki szerényebb volt, sokat szenvedett. Ferenc pápa elmondta, hogy nagyszüleire nosztalgiával gondol, de nem melankolikus, talán mert édesanyja természetét örökölte, aki mindig előre nézett. Azt is megosztotta az újságírókkal, hogy elhunyt testvéreire sokat gondol. Egy lénytestvére van életben, Maria Elena.

Az újságíró ezt követően megkérdezte a Szentatyától: Hogyan érzi magát öt hónappal a műtét után?

Jól vagyok, hála Istennek – mondta. Sántítok kicsit a sebhely miatt, de jól vagyok. Azóta két apostoli látogatást is tettem, Budapestre és Szlovákiába, valamint Ciprusra és Görögországba. A műtét semmit sem változtatott napirendjében, továbbra is hajnali 4-kor kel, imádkozik, majd programjait teljesíti, csak ebéd után pihen egy kicsit.

Az utolsó kérdés a pandémiára irányult, illetve arra, hogy hogyan látja az emberiség jövőjét?

Ferenc pápa elmondta, hogy a világ jövője akkor virágzik majd, ha azt közösen építjük. Csak a konkrét és valódi egyetemes testvériség ment meg minket – hangsúlyozta. Ez akkor valósul meg, ha nemzetközi közösség, az egyház, a pápától kezdve, a politikai vezetők és az emberek nem feledkeznek meg a szegényekről, gyengékről, akik a közöny és önzés áldozatai. Karácsonykor azért imádkozom – mondta Ferenc pápa – hogy legyen több szolidaritás és nagylelkűség. Azt remélem, hogy a karácsony megnyitja szívünket és a vágyat arra, hogy segítsük a rászorultakat.

Forrás: Vatican News

https://franciscus.blog.hu/