Posted by Fábián András
>Emlékszünk még talán azokra az időkre, amikor az akkori két kormányzópártot Maszop (MSZP) és Szadesz (SZDSZ) néven emlegették. A Szadesz azóta már lassú és hosszú agóniát követően kimúlt. Azt is mondhatnánk, hogy egyes erre szerződött vezetőinek hathatós támogatása mellett. Máig vannak még persze elkötelezett és nyakas szadeszesek, akiket nem érdekel, hogy már nincs is ilyen párt. Ha megzörren a haraszt, mint felriasztott vadak védik keményen a liberális eszmét. Vagy legalábbis azt, amit ők annak gondolnak.
Nekem amúgy a liberalizmussal semmi bajom. A párt módszeres megbuktatóit illetően viszont óvakodnék megnevezni akár Fodor Gábort, akár Kóka Jánost, vagy Retkes Attilát. Fodor néha még Orbán védelmére kel, igyekszik menteni a menthetetlent, persze szigorúan tudományos tárgyilagossággal. Kóka beépült a NER világába. Néha feltűnik egy-egy üzleti úton Orbán oldalán (aki egyébként nem foglalkozik üzlettel!). Nemzetközi tevékenységének könnyítésére Szíjjártó még diplomata útlevéllel is kistafírozta.
Üzletben, nőben nincs barátság, és ezek szerint politikai elkötelezettség sem. Már persze, ha volt valaha egyáltalán, és nem csupán a könnyű pénzkereset reményében csatlakozott a párthoz, majd lett gazdasági (!) miniszter. Minél közelebb a mézesbödönhöz már akkor is. Retkes Attila, miután levezényelte a könnyes búcsút 2010. májusában leköszönt az elnökségről. Azóta a kulturális érték-teremtésnek szenteli minden idejét. Csak semmi politika!
Így múlik el a királyok dicsősége, mondhatnánk. Csupán azért nem mondjuk, mert itt van még nekünk Pető Iván és Kuncze Gábor, akik megőrizték az arcukat, ha már a pártjukat nem is sikerült. Ez jó.
A Maszop ehhez képest még tartja magát. Egyre kisebb lesz, egyre zsugorodik, de még megvan. A nagy nehezen létrejött hatpárti együttműködés sajátos következménye, hogy mindaz a kudarc és tekintélyvesztés, amiben – nem kis részben a Fidesz jóvoltából – a szocialista pártnak része volt az elmúlt 11 évben, mostanában felgyorsulni látszik. A 2014-es 35%-osnak mért támogatottságuk mára alig 7%. Hol vannak már azok az idők, amikor a 2/3-os SZDSZ-MSZP kormány feje, Horn Gyula (megjegyzem máig az egyetlen karizmatikus pártelnök) azért szavaztatta le a saját kormányával a 4/5-ös alkotmánymódosítás lehetőségét, mert „könnyen lehet még az MSZP-nek egyedül is 2/3-a, és akkor majd ők mondják meg, hogy mi legyen abban az alkotmányban” (Kuncze Gábor). Tudjuk, mi történt. Nem kell ezt tovább ragozni.
A történtek ellenére azonban ők az 1%-os Párbeszéddel szövetségben még mindig erősnek érzik magukat Az önbizalom persze nagyon fontos. Valami azonban mostanában megint történik a Maszopon belül.
A minap Molnár Gyulát, a hajdani pártelnököt zárták ki, mert a DK színeiben indult. Megy a ködösítés ennek körülményeit illetően. Ki mondott, mit, ki kivel tárgyalt és kivel nem, miről, miről nem, mikor milyen megállapodás született? – senki sem tudja. Még maga Molnár Gyula sem. Most épp annak ment híre, hogy a komlói Szakács László, a hajdú-bihari Juhászné Lévai Katalin és a miskolci Mokrai Mihály ellen ugyancsak fegyelmi eljárás indult ilyen-olyan okokból. (Volt, aki túl sok DK-támogató megnyilvánulást jegyzett a Facebookon!) Rövidesen tán őket is kizárják. Mi folyik itt? – kérdezhetnénk meglepetten, ha nem ismernénk ennek a hajdan diadalmas pártnak későbbi, nem éppen épületes történetét.
Az MSZP a megalakulásától kezdve a pártvezetés gyengeségét nyögte. Folyamatos hatalmi vetélkedés zajlott a színfalak mögött. Úgy vélem, leginkább ennek volt betudható, hogy Horn Gyula után lényegében nem tudtak a pártból olyan miniszterelnököt kiállítani, aki mögött a teljes vezetés felsorakozott és kitartott volna. Megbuktatták Medgyessi Pétert, aki amúgy nem volt a párt tagja. Kioldalaztak Gyurcsány mögül és alig több mint egy éves, valójában nagyon sikeres válság-kormányzás után kvázi hagyták, hogy Bajnai Gordon visszalépjen és ne induljon a 2010-es megmérettetésen. Csendben megjegyzem, hogy szerintem többen határozottan ösztökélték ennek a döntésnek a meghozatalára. Máig állítom, hogy Bajnai indítása esetén a Fidesznek nemhogy 2/3-a nem lett volna, de el is veszti a választásokat. Nem. Mesterházy Attila akart miniszterelnök lenni. Valójában innen datálódik a párt rohamos eróziója. Innen már csak lefelé vezetett az út. Segítettek ebben a leépülésben a beépült kripto-Fideszesek, akik mindmáig ott lebzselnek a pártvezetésben.
Ahogy a Maszop gyengült, úgy erősödött vele párhuzamosan a Demokratikus Koalíció Pártja. Hiába próbálta a pártelnököt a Fidesz (és az MSZP!) minden módon diszkreditálni, a kísérlet mára nyilvánvaló kudarcot vallott. Volt MSZP-sek, SZDSZ-esek, baloldali és liberális emberek találták meg az utat a DK-hoz. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a DK egy hibátlan és tökéletes politikai párt. Viszont célkitűzéseiben és programjában következetes és eltökélt. A legtöbben ebben a pártban látják a valós szándékot és lehetőséget arra, hogy leváltsa a diktátort és elkergesse a vazallusait.
És hogy most mindez miért jutott eszembe? Leginkább azért, mert elgondolkodtam azon, hogy az általam alapvetően pozitív beállítottságúnak tartott Karácsony Gergely hogyan állhatott Tóth Csaba volt Vas megyei, jelenleg budai lakos mellé Hadházy Ákossal szemben azzal az indoklással, hogy Hadházy „nem is a kerületben lakik”. Mindezt azok után, hogy egy április-májusi Medián-kutatás szerint Hadházy csont nélkül nyerné a kerületben az előválasztást Tóthtal szemben. Eddigi tapasztalataim azt súgják, hogy a Maszop ultimátumot adott Karácsonynak. Vagy kiáll a több mint érdekes múltú Tóth Csaba mellett, vagy lemondhat a miniszterelnökségért folyó küzdelemben az MSZP támogatásáról.
Úgy fest tehát, hogy az MSZP öngyilkos politikája semmit nem változott az elmúlt évek folyamán. Hiába érezték a saját bőrükön, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Nem tudom, hogy mit szól ehhez a párt még kitartó tagsága? A Maszop éppúgy el fog tűnni a politika süllyesztőjében, mint hajdani koalíciós partnere, a Szadesz. Mielőtt bárki az orromra koppintana: én egyiknek sem örültem/örülök. Inkább abban reménykedem, hogy nem nekem lesz igazam.