Posted by 1965-ben beperelte az államot, amiért osztrák felesége miatt állandóan „packáztak” velük a hatóságok. 1967-ben úgy látta, hogy itthon nincs esélye karrierre, ezért eladta betétkönyvön nyert Wartburgját, lakását, kajakját és vitorláshajóját, és egy barátja segítségével megszervezte, hogy kismotoros repülőgép várja az osztrák–magyar határnál. Bécsben nem vették fel orvosira, helyette gépészmérnöknek tanult. Az osztrák fővárosban metróhálózaton dolgozott, közben levelezőn szociológiára járt.
A hatvanas évek végén járt először Nigériában, ahol későbbi vagyonát megalapozta. Épített ott iskolát, tejüzemet és malmot a Szahara lábánál. Felhúzott csirke-, liba-, kacsafarmokat, állami megrendeléseket is kapott: távvezeték-hálózatokat épített, valamint gyárakat, üzemeket tervezett. Sok barátot szereztem Afrikában – mondta magáról, a 2000-es évek elején 1300 embernek adott munkát csak Nigériában. Az országban politikusokkal is közeli kapcsolatba került, a legutóbbi nigériai választások éjszakáján szkájpon élő kapcsolatban volt az egyik kormányalakításra esélyes párt elnökével. Afrika mellett a Közel-Keleten is felbukkant, a 70-es évek közepétől hét évig élt perzsa területen, a 2000-es évek elejéig voltak ott üzleti beruházásai. Állítása szerint kezdetben csupán a zoroasztriánus vallás iránt érdeklődött, de aztán silókat, víztartályokat kezdett építeni, majd növénytermesztésbe kezdett a sivatagban, ezen a területen is részsikereket ért el. Szeremleyt sokáig az ország leggazdagabb emberei között emlegették, a vagyonát 20-22 milliárd forintra becsülték, de szerinte ez távol áll a valóságtól. Ő azt állította, hogy valójában csak 3,5 milliárd forintja volt a csúcson. Ugyanakkor sosem titkolta, hogy Badacsonyban van neki gyémánttal kirakott borospincéje, arról is ő mesélt, hogy egyszer Budapesten feltörték az autóját, amiben 50 millió forint készpénz parkolt egy sporttáskában.
Többen mondják, hogy Szeremley teljesen elszegényedett és leépült az utóbbi években. Egyik volt felesége a váláskor egy kastélyt vett el tőle, a borász már rég eladta helikoptereit, az általa alapított családi cégből is kiszállt. Néha egy tapolcai panelban látják, lerobbant autóval jár. A hozzá közel állók szerint a teljes elszegényedés nem igaz, csak igyekezett mindent átíratni gyerekei nevére, mert félt attól, hogy politikai haragosai elszedik a vagyonát. Ami a Céginfó.hu adataiból látszik, hogy Szeremley Huba valóban több tisztségét otthagyta az utóbbi években, ezeknek egy részét pedig családtagjai viszik tovább. 2013 óta nem visel már tisztséget a Csángó Pince Kft.-ben, az Első Magyar Borházban, és már tulajdonosként sincs jelen. Nem tulajdonos már sem az MZ/X, sem a TRAD-MED Kft.-ben sem. Már több mint tíz éve nem vesz részt az azóta a Quaestorhoz és végelszámolás alá került Kenese Golf Projekt Kft.-ben, tíz éve nem tölt be tisztséget az egyébként rendben működő Sunflower Zrt.-ben és a Katélyszálló-Szidónia Röjtökmuzsaj Kft.-ben sem, de jogutód nélkül megszűnt a Csodakert Kft. és az ITCC Idex Kft. is, amelyben Szeremley a kétezres évek elején, kilencvenes évek végén még tulajdonos volt. Jogutód nélkül szűnt meg a tulajdonában álló Aranyhajó-2002, a hozzá kötődő Borfalu Kht. idő közben nonprofit kft.-vé alakult, majd felszámolás alá került.
És végül egy beszélgetés 2008. szeptemberében.
Hofmeister Zoltán
– Itt ülünk badacsonyi házának kertjében, ahonnan csodás panoráma nyílik a Balatonra. Vagyonos ember, van egy gyönyörű fiatal felesége, másfél éve megszületett az ötödik gyermeke, Koppány. Emellett van két nevelt fia is. Boldog?
– A boldogság olyan, mint a kék madár. Lehet üldözni, de aztán úgyis valaki bezárja a kalitkába. Jól érzem magam, de akármilyen hülyén hangzik is, nem a pénz miatt. A játékos kedvem, a kihívások, az adrenalin növelése volt mindig a mozgatórúgó. Amikor csak 100 dollár és egy repülőjegy volt a zsebemben, ugyanolyan jól tudtam érezni magam, mint most.
– Korán elege lett Magyarországból, hiszen már 1956-ban kétszer is nekiindult a nagyvilágnak, 1967-ben pedig családostul disszidált.
– Akkor éppen karrierem csúcsán voltam: gyógyszergyári segédmunkásként kénsavas és sósavas ballonokat cipelgettem. Nagyon elegem lett belőle. Egy ismerősöm sportrepülőgépén hagytuk el az országot az asszonnyal és a 18, valamint a másfél hónapos gyermekemmel. Az akkori feleségem rokonsága Ausztriában élt, így ott akartunk először új életet kezdeni.
– ….aztán mégis Afrikában és Iránban kötött ki. Előtte azonban évekig járt az orvosi egyetemre, hogy pszichiáter legyen, hallgatott teológiát, majd végül mérnökként diplomázott. Nem tudta eldönteni, mit akar?
– Sok minden érdekelt. Gimnazistaként még személyesen ismerhettem Kittenberger Kálmánt, aki annak idején „összelövöldözte” a Nemzeti Múzeum Afrika kiállítását, ami ’56-ban leégett. Tátott szájjal hallgattuk, amit erről a kontinensről mesélt.
– Mit csinált Nigériában?
– Elsősorban nem üzleteket kötöttem, hanem a gyóntató atya szerepét játszottam. Meghallgattam az emberek gondját-baját.
– Most nehogy azt mondja, hogy ez jó volt Önnek!
– Nem volt jó, de erre volt igényük azoknak az embereknek, akik nekem dolgoztak. Afrikában egész más az emberek egymáshoz való viszonya, a közeli faluban élők egymást testvérnek hívják. Én elfogadtam a családfő szerepét.
– Mikor ismerkedett meg a borral?
– Kisgyerekként a szüleimtől kaptam az első kortyot. Ezt az örökséget már továbbadtam másfél éves Koppány fiamnak is, hiszen ahogy hazajöttek az édesanyjával a kórházból, ő is kapott egy nyalásnyi bort.
– Gyakran kiül ide a kertjébe borozgatni?
– Ha egyedül vagyok, eszembe sem jut. Igazából kedvencem sincs, sőt ugyanúgy szeretem a viszkit, a jó sört és a pálinkát is. A bor azonban szakrális ital. Üzleteim nagy részét poharazgatás közben kötöttem. Kicsit spiccesen a hátsó gondolatokat már nagyon nehezen lehet eltitkolni….
– Emlékszik, hogyan szerezte az első milliót?
– Ha megszakadnék sem tudnám megmondani, hogy miből lett az első. Annál inkább emlékszem arra, hogy egyik pillanatról a másikra hatalmas összegek tűntek el a zsebemből.
– Ez biztosan most is előfordul, hiszen drága hobbikat űz: vitorlázik, utazik, szereti a gyors kocsikat. Nem unja meg?
– Már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy ne az üzletért utazzak, a kapcsolataim nagy része most már hozzám jön. Csak az elmúlt két hónapban mongol, kazah, perzsa, nigériai ismerőseim fordultak meg nálam, az európaiakról nem is beszélve.
– Sokakhoz hasonlóan a rendszerváltás után hazajött, és vagyona nagy részét nem külföldön fektette be. A honvágy hozta vissza?
– Ezt a maszlagot én nem ismerem. Ez ugyanolyan, mint hogy a Balatonból az angolnák is vágynak vissza a Sargasso-tengerbe. Genetikai örökség. Józan ésszel az ember nem jön haza.
– Mégis megtette.
– Azt mondták, itt minden szép és jó lesz. Megvezettek. Nálam vagy az angolna-effektus jött elő, vagy ez már a korai szenilitás első jele.
– Ki fogja továbbvinni, amit elkezdett itthon?
– A 41 éves nagyfiamnak már átadtam mindent. Nekem soha nem a pénzkereset volt a célom. Egy szép napon el kell számolni az utódokkal. Ezért is szeretnék egy olyan génbankot létrehozni, ahová az összes ősi szőlőfajtát, mint a Bakator, a Kéknyelű vagy a Szerémi Zöld, át lehet menteni, hogy néhány évszázad múlva is lehessen ezekből bort készíteni.
– Szeretne sokáig élni?
– A legtöbb ember azt mondja: bárcsak élhetnék kilencven vagy száz évig! Engem soha nem az út hossza érdekelt, hanem a szélessége, és persze a magasságok. Ehhez viszont a mélységeket is meg kell időnként tapasztalni. Én soha nem féltem tőle. Talán ezért sikerült így az életem.