Posted by Kaltenbach Jenő
> Milyen ország az, amely rendszeresen koràbbi önmaguk megtagadàsàra kényszeríti a polgàrait? Amelyben 30-40 évenként egy új rezsimhez kell alkalmazkodni, amely a koràbbi tagadàsaként jött létre. Hogy semminek nincs tartós moràlis fundamentuma.
> Milyen ország az, amely rendszeresen koràbbi önmaguk megtagadàsàra kényszeríti a polgàrait? Amelyben 30-40 évenként egy új rezsimhez kell alkalmazkodni, amely a koràbbi tagadàsaként jött létre. Hogy semminek nincs tartós moràlis fundamentuma.
Egy jellemző történet a sajàt életemből.
Közvetlenül a rendszervàltàs utàn szegedi egyetemi oktatóként együtt utaztam vissza hàrom nàlam idősebb kollégàval, egy pécsi konferenciàról. Útközben persze a rendszervàltàsról, az új helyzetről esett szó, na meg a viszonyról a régihez. Miközben szò esett a régebbi dolgokról, egymás után szabadkoztak a kollégák, hogy ők ugyan különböző kitüntetèseket kaptak a letűnt rezsimtől, de azt igazából nem az iránta való odaadàsukért, a tanok hirdetéséért kaptàk.
Egy idő utàn, összeszedve összes bàtorsàgomat, viccelődő hangon megkérdeztem tőlük: nem lesz abból nekem bajom, hogy én nem kaptam egy kitüntetést sem?
Talán nem jàrok messze az igazságtól, ha azt gondolom, hogy minden konszolidàlt demokrácia alapja, elengedhetetlen feltétele egy moràlis fundamentum, közösen vallott tartós értékrend, amely mindenkit egyformàn orientàl. A „kàlyha” ahonnan el lehet indulni, mert mindenki tudja, hogy hol van, és így vissza lehet térni hozzà, nem pedig örökké keresgélni kell, mert mindig máshol van.
Amíg ilyen nincs, addig a demokratàknak nehéz a dolguk.
Címkép: Arkhimédész mondta Plutarkhosz szerint: „Adjatok egy pontot ahol megálljak, és a Földet kimozdítom!”