„Hazaffijjas” tolvajok

Egyre màsra olvasom, nézem a naponta közölt cikkeket, videókat a kivàló, fàradhatatlan Hadhàzy Àkostól, meg egyes még létező netes portàloktól, amelyeket az erre ugyebàr sohasem vetemedő Orbàn még nem szàmolt fel, hogy az orszàgban grasszàl a korrupció. „Kreatív” polgàrmesterek, vàllalkozók szeme felcsillan ha megjelenik a horizonton egy kis EU-s lóvé, és mindjàrt ötletük is van, hogy azt hogyan lehetne „okosban” elkölteni. Félniük nincs miért, hiszen ők csak felsőbb példa alapjàn cselekszenek, azt teszik, amit felfelé pillantva naponta látnak.
A régi, jól ismert jelszó, kaparj kurta neked is jut, újra aktivàlva van. Màr hogyne lenne, amikor ugye nàlunk a közpénz valahogy mindig elveszti közpénz jellegét (copyright Matolcsy). Itt a gazdagság forrása nem a forradalmi ötlet, a kivàló, versenyképes termék, a tehetség, szorgalom, hanem kizàrólag a főnökről mért tàvolsàg a sorban. Minél közelebb, annàl gazdagabb.

A lebukàsnak meg nulla a kockázata, mert erről a legfőbb felügyelő gondoskodik, aki előkelő helyet foglal el a sorban. (Na jó, azért néha kicsit példàt kell statuàlni.)

Aki itt nem lop az vagy hülye, vagy nem jut hozzà. Jogi, erkölcsi gátlások elenyésztek, a bűn erény, az erény bűn. Még azt se lehet mondani, hogy ez valami új talàlmàny lenne. Ady, Móricz, később Màrai stb. elég sokat írtak erről màr szàz évvel ezelőtt is.

Semmi sem vàltozott, azaz hogy ma az EU-tól „hazaffijjasan” lehet lopni.