Posted by Zöldi László
>Ha a nyilvános térben megszólal Bolgár György, úgy vagyok vele, mint az egyetemi csoportársnőkkel. Meglett nagymamaságukban is látom a 47 kilós, sugárzóan fiatal lányt. Gyurit a nagybátyja, Somlyó György költő ajánlotta figyelmembe a múlt század hetvenes éveiben. Szerinte a verseiben vannak publicisztikus betétek, hátha beválik az ÉS-ben jegyzetírónak. Bevált, bár az immár veterán műsorvezető nem a szépirodalomban, nem is a publicisztikában kért magának eget, hanem az éterben.
Amerikából hazahozott beszélgetős műsora mindmáig a Klubrádió legnépszerűbb adása. Több tízezren hallgatják az analóg tartományban, köztük sok magányos öregember Budapestről és környékéről. Digitális bevándorlóként leginkább ők vannak kitéve annak, hogy a műsorvezetőt nem követhetik a világhálóra. Érthető, ha „Bolgárúr” acélbetétes bakancsok csattogását hallja. A szélsőjobboldali eszmékkel kacérkodó kormányzat után azonban tegnapi jegyzetében sort kerített azokra is, akik „ezen az oldalon azt vetik a szemünkre, hogy nem készültünk föl erre a váltásra”. Még azt a következtetést is hozzáfűzte, hogy „Vessünk magunkra!”
Akkor is értem a célzást, ha az Egy netrádió szomorkás születésnapjára című, február 10-én megjelent bejegyzésben nem írtam ilyesmit- Még csak azt sem, hogy a Klubrádió megérdemli a sorsát. Épp ellenkezőleg. Ahogy a cím is sugallja, a legújabb fejleményekben a lehetőséget véltem fölfedezni. Ezzel nem vagyok egyedül. Ha az olvasó megnézi az alant olvasható összeállítást, észreveheti például Szénási Sándor megnyilvánulását, aki a digitális rádiózásban látja a megújulás lehetőségét. Mint ahogy akadnak viszont olyanok is a munkatársak között, akik a világhálót száműzetésnek vélik.
Osztom a lehetőségre várók derűlátását. Akik pedig borúlátóbbak náluk, mert attól tartanak, hogy a hagyományos rádiózás kényszerű elhagyásával elvesztik a hallgatótáborukat, azoknak a rossz előérzetét megértem. Ezért neveztem szomorkásnak február 9-ét, amidőn a bíróság lezárta a Klubrádió analóg történetét. Január 25-én azonban azt is leírtam a Médianaplóban, hogy a hír- és véleményrádió „mint közösség rokonszenves, mint cég ügyes, és mint jó mondatok helye, fontos is”. Változatlanul az a benyomásom, hogy életet lehelhet belé a világháló. Ez tegnap délután is bebizonyosodott.
A digitális érdeklődést jelző készülék egy adott pillanatban megállapította, hogy 16200-an kísérik figyelemmel a veterán műsorvezető vállalkozását. Megdőlt a minapi 15500-as csúcs, van tehát fejlődési lehetőség. Elvégre a szerver 60 ezer hallgató fogadására képes.
Tíz mondat a Klubrádióról
A magyar ellenzéki nyilvánosság egyetlen hírrádiója. (Tóth Ákos újságíró, Jelen, 2021. február 4.)
Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja, a Klubrádió is a végnapjait éli. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. február 6.)
Az interneten finanszírozhatatlan lesz az eddigi tartalom. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. február 9.)
A Klubrádió politikai okból a bögyükben van. (Szily László újságíró, 444.hu, 2021. február 10.)
A Klubrádió az utolsó mohikán volt ebben a déli ültetvényesekkel teli világban. (Farkas Balázs szombathelyi újságíró, Úgytudjuk.hu, 2021. február 10.)
A net nem a távolodást jelenti, hanem új lehetőséget egy megújuló szövetségre. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2021. február 10.)
A Klubrádió pillanatnyilag az egyetlen szabad hang. (Rédei Éva újlipótvárosi könyvesbolt-tulajdonos, Klubrádió, 2021. február 11.)
Tetszettek volna törvénytisztelő rádióműködtetők lenni. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Hír TV, 2021. február 11.)
Acélbetétes bakanccsal fognak minket eltiporni. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, február 12.)
A Klubrádió több, mint egy rádió. Jelkép. (Pulai András szociológus, ATV, 2021. február 12.)
Médianapló, 2021. február 13.