Rossz irány

Szerinte az EU, azaz a nyugat rossz irányba megy. A jó irány az amerre Orbán Magyarországa halad. Most már csak az volna hátra, hogy definiáljuk a „jó irány” fogalmát.

Ez egy sokértelmű dolog, de a magam földhözragadt elképzelése szerint jó az, amelyet az emberek többsége annak tart, ahol, amelyben jól érzi magát.

Például, jó az az ország, amelyben magas az életszínvonal, stabil kiszámitható a politikai rendszer, jók a közszolgáltatások (egészségügy, oktatás, szociális biztonság), magas a politikusok iránti bizalom, mert alacsony a korrupció, viszont magas a számonkérhetőség, azaz erős a közbizalom. Ilyen helyeken kiegyensúlyozott a közélet, nincsenek, vagy kis mértéküek a szélsőségek, viszont erős a szervezett civil társadalom. Az ilyen helyek arról is felismerhetők, hogy sokan akarnak ott élni, azaz sokan mennek oda, onnan ahol nem ez van.

A sor még folytatható lenne, de talán ennyiből is kiviláglik, hogy nem Orbán lenne a legilletékesebb arra, hogy eldöntse, mi is a jó irány. Ha én legalábbis egyszer bizonytalan lennék, hogy merre is induljak, még véletlenül sem jutna eszembe, hogy pont tőle kérjek tanácsot. Gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sőt azt sem tartom kizártnak, hogy a nyugat „kevésbé értelmiségi” kormányfőit nem különösebben érdekli, hogy magyar kollégájuk mit is gondol a jó irányról miután pontosan tisztában vannak annak az országnak a helyzetével ahonnan az „irányjelzés” érkezik, és nincs kedvük követni a biztos bukásba.