Kicsivel jobb világ

Péterfy Gergely
>Lássuk be, két napja, Trump távozásával a világ legalább egy leheletnyivel jobb hely lett.

Nem múlt el a járvány, nem lett kevesebb a szenvedés és az emberi nyomorúság, de a történelem egy sötét és ijesztő mélyponton (amelynél már rengeteg mélyebb és ijesztőbb mélypont volt persze a múltban és nyilván lesz még a jövőben) ismét túl van. Az a habitus, az az embertípus azonban, amelyet Donald Trump megtestesített, az arrogáns, bornírt, ostoba, tudatlan, hazug, kapzsi, önző, öntelt és álságos hím velünk marad, tovább idegesít a munkahelyen, az iskolában, a családi asztalnál és – Magyarországon legalábbis – az ország élén. Ezt az embertípust a történelem az elmúlt évtizedben magasra emelte. A gazdasági válságok, a toporgó fejlődés, a középosztály erodálódása, a Nyugatot fenyegető terrorhullám, a lidércesen ismeretlen jövő egy időre újra a középpontba emelte a gonosz, önző, agresszív, területvédő hímet, amelynek a háborúskodás a mindene. Néhány ország csalódott többsége úgy érezhette, hogy ez hímtípus, akit a második világháború utáni évtizedek nyugati társadalmai lassú kihalásra ítéltek, aki fokozatosan minden társaságból és médiumból kiszorult és egy letűnt korszak megvetendő karikatúrája lett, talán rendelkezik olyan képességekkel, amelyek megállítják a romlást. Amikor már minden veszni tűnik, az emberek jó része számára a harag, az agresszió, a gátlástalan önzés az utolsó lehetőséget jelenti az életben-maradásra. Másokat víz alá nyomva egyedül jutni ki a partra. Egyedül menekülni az égő házból, hátrahagyva mindenkit. Elragadni a többiek elől az utolsó falatot és magunkba tömni. Elpusztítani az idegent. Ütni, ordibálni, verekedni, hagyni az okoskodást. Ami azonban egyeseknek jó ötletnek tűnhet a közvetlen életben-maradáshoz, az társadalmi léptékben katasztrófához vezet. Ezek a gonosz, röfögő hímek végletesen megosztott, gyűlölködő, babonaságba süllyedt, infantilizált világot hagynak maguk után, és a meglévő válságokat – amint ez várható volt – még tovább mélyítették. A Capitolium ostroma az egész világnak megmutatta az arrogáns hímért rajongó csőcselék igazi arcát: ezek a szélfújta rajzfilmfigurák talán csakugyan nem élhetnek erős vezér nélkül. A többiek azonban igen. És most csak ez a fontos. Hogy minél többen megértsék, a vezérek nem segítenek, sohasem segítettek, mindig csak rontottak a dolgokon, végül tényleg csak magukat mentik, és mindenki mást otthagynak bennégni a házban.