Arisztokrácia

>Egyik oldalon az egykori prolikból lett „belterjes, elbaszott arisztokrata” „baloldali” „liberális” értelmiségi kisebbség, a másik – „jobb” – oldalon a „magukat nemesnek képzelő, prolizó prolik”. Akikből soha nem lesz „nemes” vagyis arisztokrata, bár ezt az idézett gondolatok szerzője – aki se ide nem tartozik, se oda, illetve igen, mint egyfajta levegőben lógó, önazonos, ésszel megáldott proli – így nem teszi hozzá, csak a formai hasonlóságot a régi kisnemességgel.

A prolizó „jobboldali” prolikból azért nem lesz – és nem is lehet – arisztokrata, mert az az arisztokrácia, ami számukra etalonként szolgál – mármint amit látnak belőle, mert prolik lévén csak az marad nekik – az egész világgal, amiben arisztokrácia lehetett és volt egykor, pontosan olyan, mint Rogán Antal március tizenötödikei gumicsizmája.

Viszont az egykori prolik leszármazottaiból lett elitista liberális értelmiségből (természetesen ez sem igaz ebben a formában, gondoljanak Esterházy Péterre) lehet valódi arisztokrácia. Megkockáztatom, hogy LESZ. Bizonyos értelemben már van. És itt a származás nem játszik. Két okból: egyrészt, mert senkinek az ősei, beleértve az egykori római patríciusokat – például Iulius Caesart – és a legősibb uralkodóházakat is, nem arisztokratákként kezdték, illetve… Caesar a családfáját Venus istennőig vezette vissza. Ez nyilvánvalóan nem lehet igaz, fortyanhat fel az Olvasó, de rosszul teszi. Ez ugyanis csak BIOLÓGIAILAG nyilvánvalóan nem igaz. SZELLEMISÉG szempontjából viszont nagyon is igaz (lehet). Ez a második ok: az inkarnáció szabadsága. Plusz „a lélek eltévedése”, azok léte, akiket „eltévedt lelkeknek” hívok, de ne bonyolítsuk.

Az arisztokrata ismérve nem a genetikai vagy egyéb hovatartozás, bőrszín, születés, hanem az arisztokrata SZELLEM. Ha tetszik, ha nem. Nem a nézetek, nem az intelligencia, nem a tudás, nem az egyéb tulajdonságok, végképp nem az adományozott címek. A nemességet csak megérezni lehet, egzakt módon definiálni nem.

Az úr a pokolban is úr.

És a társadalmi pozíció? Majdnem beleírtam a felsorolásba, hogy mi NEM az arisztokrácia ismérve, és nagyon rosszul tettem volna, ha beleírom. Ugyanis az arisztokrácia – a mindenkori, valódi arisztokrácia – en bloc előbb-utóbb elfoglalja a helyét. Ez nem jelent feltétlenül egyéni meggazdagodást, bár sokszor, ezért írtam, hogy en bloc. Vannak lecsúszott arisztokraták, voltak is és lesznek is. Mindenféle arisztokraták vannak, ha lebontjuk, de ettől még – marxista terminológiával – mint osztály, az egész osztályra jellemző helyzetben van. Kialakul, felível, eljut a zenitre, hanyatlani kezd, jön a következő arisztokrácia. Így vagy úgy.

A közbülső stációknál le lehet ragadni, ahogy az idézett szerző is leragad, de minek. Szintén lehet a fentebb leírtakkal egyet nem érteni. Bárki szabadságában áll. Semmi nem fog megváltozni tőle, legkevésbé az emberi – és nem csak az emberi – közösség működése.

De nem ám.