Posted by Bíró Kriszta
> Nekem az SZFE még a Főiskola.
Nekem az SZFE az osztályom, mert hagyott felnőni, noha tűrhetetlen voltam.
Nekem az SZFE a negyedik emeleti vécé, ahol még mindig ott van a rúzsfolt, amit én hagytam a csempén az ablak mellett harminc évvel ezelőtt.
Nekem az SZFE az osztályfőnököm, aki azt mondta első év végén, hogy legyek nő, és nem értettem, mert azt hittem, nő vagyok.
Nekem az SZFE a büfé, ahol Ungvári tanította kilencvenben a növendékeket számlát írni.
Nekem az SZFE a kávé a portán. Mindkettő akkori portán.
Nekem az SZFE a beteljesült négyéveskori álom.
Nekem az SZFE a folytonosság bizonyossága, a létezés szépsége.
Nekem az SZFE fájdalom és gyönyörűség.
Nekem az SZFE Székely Gábor bókja egy rettenetesen rosszul sikerült vizsga-főpróba után.
Nekem az SZFE a leesés az Ódry lépcsőjéről, miközben átveszem a diplomámat.
Nekem az SZFE kitörölhetetlen, bármennyire igyekszenek bárkik semmissé tenni az iskola létét.
Nekem az SZFE az, ami most vagyok.
Hála érte.