Posted by Rab László
> Fönn vagyunk a plátón, a járvány plátóján, aki 160 ezredmagával elvesztette a munkáját, már kapja is vissza a szeretetre méltó államtól, mely minden bajba jutott polgárocskán azonnal segít; ilyen együttérző lett ez a mi államunk. Azért ha egyszer vége lesz, érdemes lesz megnézni a fideszútálati hangulatométert, le lehet majd olvasni róla az ‘ágyszámfelszabadítás’ hősi időszakából a jelölt értékeket. A masina mutatni fogja azt is, milyen volt egykor a plátón (by Kásler). A plátó az, amikor tetőzött a “rohadt vírus” (by Maxi), és amikor a mádi szőlő héjában megtalálta egy debreceni rektor a csodaszert. Melyből elég összegyurmászolni a lágypasztillát, csak le kell gurítani a garaton, és a koronavírus máris ordítva menekül.
Most tényleg ekkora feneket kellett keríteni a dolognak? Iskolabezárás, teljhatalom és kijárási korlátozás? Miért nem szóltatok időben, gyerekek, hogy van ez a jóféle mádi csopánka? Az amerikai meg a német víruslaborokban szétszakadnak, olyan sebességgel kísérleteznek. De mi ezt már régen megoldottuk.
Apropó korlátozás. Varga II. Béla rendőr-főtörzsőrmester a múlt héten még javában leskelődött a bokor mögött, azt figyelte, nehogy valaki kimerészkedjen Budapestről vagy Pest megyéből, itt ugyanis a Maxi még nem oldotta fel a nem tudom mit, se ki, se be, mondta az egyik kormányszóvivő, amiből nagyjából annyit jegyeztem meg, hogy nem szabad ott aludni. De aztán jött egy másik kormányszóvivő, aki viszont azon a véleményen volt, hogy, mindenki nyugodtan menjen csapot javítani a víkendházába (vö. hazudjon valamit), a vidéki kastélyába, a malachizlaldájába, ha van neki, aprócska kis félreértés volt az egész ezzel a maradjotthonnal. Ezt megértjük: tele vagyunk aprócska kis félreértésekkel. Diplomata útlevél kell az édessört gyártó székely havernak és a futballistának is? Ugyan, kérem, csak nem gondolja valaki, hogy ez akadály? Ide már egy bukott macedón miniszterelnököt is simán be lehetett csempészni állami segédlettel. Mi az nekünk az azeri baltás gyilkos hazaadásához képest. Ilyenkor azt is lehetne mondani, csak vicc volt, gyerekek, átvertünk benneteket, ne izgassátok fel magatokat. Ezt csinálja a Maxi az Európai Unióval, egyik nap lehülyézi Brüsszelt, rá pár napra sokboldog jószerencsét kíván a vén Európának a Győzelem Napján. Szívattalak benneteket Salvinivel meg Strachéval, csak hülyültem, ne vegyétek már olyan véresen komolyan, játék az egész, a ti pénzetekkel kártyázom. Itt a piros, hol a piros. A kezemet figyeljétek!
Velem aztán semmi hiba, soha nem vettem komolyan. Amit például a második hullámról mondott, egy percig se hittem. Érdekes ez a vírus különben. Március 15-én kezdett rakoncátlankodni, május 1-je után fölért a plátóra, október 23-án pedig sajnos jön a második hullám, honfitársaim, elnézést kérek érte, de nem tudtok föllázadni ellenem. Ne haragudjatok, így alakult. Magatokra vessetek.
A veszélyhelyzet a végtelenségig meghosszabbítható, bele lehet ebbe szokni. 2015 óta ebben éltünk, nekünk valahogy a veszély a lételemünk, megőrülünk attól, ha nyugalom van, és begóniákat locsolgatunk. Valljuk be őszintén, a járvány nem jött rosszkor a Maxiéknak, most zavartalanul folytatódhat a macher, kis kikötő Lölőnek, pármilliárdocska ide-oda, tényleg olyan vicces az egész. Most is ugyanúgy lopnak és hazudnak, mint azelőtt, csak most éppen otthonról nézzük végig az egészet. Amit az önkormányzatokkal csinálnak, megcsinálták volna koronavírus nélkül is. Karácsony, Budapest és az ellenzéki önkormányzatok kifosztása október 13-a óta napirenden van. Csak most ennyire gyorsan és ilyen gátlástalanul bele lehetett állni.
Amúgy újabban fejtágítókat is tart (a Kossuth rádiós interjúit nevezzük szerényen Foxi Maxinak), a nemzetállamok pótolhatatlanságát nyomja, miközben globális problémával állunk szemben. Nem az a kérdés, hogy van-e vakcinánk, hanem hogy másoknak, akik iderepkednek hozzánk, vagy itt élnek a közvetlen szomszédságunkban, van-e, lesz-e, hogy nyugodtan kooperálhassunk velük. Várnánk, hogy megszólít bennünket, de nem jön össze. Megszokta, hogy ott állunk az óriásplakátjai mögött, onnan kukucskálunk kifelé. Beszélni nem lehet velünk. Azt gondolja, velünk csak konzultálni lehet, milliárdokból. Amit ma elmond (magában vagy a rádójában, egyre megy), holnap rá lesz festve a plakátokra, megszoktam. Nézzük, mit gajdol most: “A magyarokkal nem lehet következmények nélkül kötözködni, különösen egy olyan helyzetben, amikor bajban vannak. Nem felejtünk, megjegyezzük, és rendezni fogjuk a számlát.”
Hogy fordítja ezt le a magamfajta idegenszívű, aki nem tartozik a nemzethez, csak lóg a semmiben rendületlenül? Valahogy így: Kóstolgattok, faszikáim? Megjegyeztem a pofátokat, verebentyűk. A meccs után megvárlak benneteket a templomkertben, adjatok vért, megnézzük, ki a nagyobb rózsasanyi.
Node a nemzet. Nem tartozik bele cirka hárommillió magyar. Csapjuk hozzá a külföldre elfutó hat-hétszázezret is. Hová menjen, mit csináljon ilyen sok idegenszívű? Nem lehetne megosztani valamiképpen az országot? A karanténos idők szellemében akár virtuálisan is. Lenne fönn az igazi Magyarország a fertelmes hazugságokkal meg a sok-sok lopással, alul pedig az a másik, amiben az ellenzékiek regisztrálnának, remélem, sok-sok 2-essel kezdődő személyi számos polgártársnőnk is ott lenne. Kitagadott Magyarország: ez lehetne a neve. Ott adóznánk, ott tanítanánk a gyerekeinket, ott sütögetnénk a karanténbucit, ezeket az unásig ismert megöregedett harcimarcikat pedig szépen itt hagynánk, a hátunkat mutogatnánk nekik, és csak néha üzennénk vissza: bekaphatjátok. Az a baj, hogy túl kicsi ahhoz az ország, hogy igazságosan elfelezzük. Lehet, hogy ezért veszünk rajta össze mindig.
Nemzeti sajátosság az is, hogy elkezdtek sakkozni május 3-a után az adatokkal, a “plátónak” plátónak kell maradni, utána már csak lefelé szabad menni. El-eltünedeznek a Népegészségügyi Központ oldaláról a márciusi számok, minden adat elkezd elhajolni, meginogni, átváltozni (csak kétezer ágy volt, mit szűköltök, mondta a plátózó Kásler), Karácsony Gergely kéri a budapesti adatokat, de a nép nem idegesíthető vele. Tiszta, világos beszédre nincs esély, önkormányzati pénzek lenullázva, ellenzék lenullázva, nagypofájú öreg bolsik ledarálva.
Mit látsz? Elsősorban látod a Maxit, korán kel a faszagyerek, kiíratja a Facebook-ra, milyen sűrű napja lesz, idemegy, odamegy, felhívja Trumpot, rohan, száguld ülésre és bizottságba, ókor-ókor be kell kukkantania a Parlamentbe is megnézni, megvan-e még a 133 bátor katonája. Mert ennek már emberei nincsenek. Megy a konvoj át a töküres Lánchídon hajnalban, ott hajt át a harcimaxi, népünk éjjelnappali vírusfingató Maxija, aki sietne, sietne a sok jótettel, de hát a zakója szárnyát professzorok markolják erősen. De ő csak száll, száll, leír egy kört a tükörsima Duna fölött, átsiklik a híd alatt, mint Besenyei Péter és elrepül a kőoroszlánok mellett. Leszól nekik, Leókáim, ne nyújtogassátok a nyelveteket, íratok rólatok törvényt, este a Semjén benyújtja, reggelre Áder aláírja, megnézhetitek magatokat.
Mit látsz még? Hát például azt, hogy valaki filccel körbekarikázza a muzeális értékű földgömbön Nagy-Magyarországot. Ezt mutogatja. 2020-ban, vakcina nélkül, koronavírus-járvány idején. Nagy ország keres magára esőkabátot.
Fönn vagyunk a plátón, a járvány plátóján, aki 160 ezredmagával elvesztette a munkáját, már kapja is vissza a szeretetre méltó államtól, mely minden bajba jutott polgárocskán azonnal segít; ilyen együttérző lett ez a mi államunk.
Címkép: Napoleon, Sasfiók, földgömb