Munkás tenyér

Posted by

Lana meséi

Hej, de nagy a baj Bolondországban. A király bezárkózott a toronyszobába, s ott hasalt a földön. Senkit nem engedett be magához, újfent a rettegés uralkodott el rajta. Attól félt, egy bizonyos öregember, aki éppen a soros ellensége, eljön érte és elveszi tőle aranytallérjait.
Ezért azokat betette óriási zsákokba és kipárnázta vele a toronyszobát. Ez az öregember pedig semmilyen háborúra nem készül a bolondok királya ellen, tudja jól, a király legnagyobb ellensége saját maga.
A király eközben összekucorodva ült az egyik sarokban a toronyszoba puszta hideg földjén és időnként felugrott megsimogatni az arannyal, gyémánttal teli zsákokat. Kincsecskéim, csak ti maradjatok meg nekem, suttogta maga elé.
De lássatok csodát! A zsákok napról napra kisebbek lettek. A király nem tudta, ám a toronyszoba alatt sok kis lyukat fúrtak a bolond uralkodó emberei, s mind, mind kilyukasztott egy-egy zsákot. Az arany és a gyémánt meg csak úgy hullott az ölükbe. A király egy hónap múlva már csak egy zsákot ölelgetett, az ölébe vette és hangosan zokogott.
Kimenni nem mert, pedig eljött az idő, amikor beszédet kell mondania a népe előtt. A bolondok már gyülekeztek is, elegáns kordékon, fedett batárokon, néhányan pedig arany, vagy ezüst hintón érkeztek.
Eljött hát az idő. A Tekintetes urak felmentek az uralkodóhoz, felöltöztették, megborotválták és a haját is elválasztották középen szép, egyenes vonallal. A koronát nem tették a fejére, azt kivetítették az ország címerével együtt a palota falára.
A király csak szorongatta az arannyal immár félig telt zsákját, vinni akarta azt is a bástyára, ahol a beszédet kellett volna tartani. A tekintetesek huzakodtak vele, nem kicsit, nagyon! Aminek az lett a vége, hogy a király orra bukott. Megtámasztotta magát szerencsétlen két kezével, de emiatt el kellett engednie a zsákot.
Mire feltápászkodott, a zsák eltűnt, s ő csak két belilult kezét emelte az ég felé. Az egybegyűlt bolondok pedig tapsoltak, s meg voltak győződve arról, hogy a királyuk még a fellépése előtt is olyan szorgalmasan dolgozott, hogy nem volt ideje lemosni a tintát a tenyeréről.