Véres téma

Székely Ferenc
Jogtörténeti kuriózum közelg a szemhatáron VV Fanni (Novozánszki Fanni) meggyilkolásának ügyében. Azt olvasom, hogy elképzelhető a vádemelés úgy, hogy a holttest még nem került elő. Vagyis jelen állapotban csak erősen feltételezhető, hogy a lány bűncselekmény áldozata lett, de nem bizonyított.Vagyis: akár még élhet is valahol, nem zárhatjuk ki teljesen.
Volt egy némileg hasonló, de nem ugyanilyen eset 1984-ben, Magyarországon, ahol a gyanúsított egy Magda János nevű férfi volt, akit első fokon halálra ítéltek, majd a fellebezés során felmentettek, mert nem találtak közvetlen bizonyítékot a bűnösségére. Alig pár éve, hogy megerősödött egy olyan felfogás, hogy nem feltétlenül szükséges a CORPUS DELICTI, vagy a bűnjel ahhoz, hogy a bűnösség megállapítható legyen. A modern helyszínelési és felderítési technikák, a DNS-vizsgálatok, az elektronikus mozgáskövetők, lehallgatások, emailek ellenőrzése sokat segítenek az elkövetői kör szűkítésében.
A corpus delicti nagyon fontos eleme lett a modern büntetőjogi rendszernek, annak érdekében, hogy ne ítéljenek el senkit, akinek bűnössége nem állapítható meg egyértelműen. Mint a polgári forradalmak minden eszméjének, ennek is az volt a lényege, hogy ne lehessen koholt módon zsarnokságot gyakorolni, vagyis ráfogni valakire egy tettet, csak mert az illetőt nem kedveli a hatalom. Egészen 1937-ig ez az elv töretlenül működött is, amíg Angliában egy Frederick Nodder nevű alakot fel nem akasztottak, noha női áldozatának teteme csak az ítélet után került elő. De azért előkerült. Tehát ez még csak határeset volt.
Szintén Angliában, a 40-es években egy John George Haigh nevű sorozatgyilkos tüntette el áldozatait savas hordókban. Az ő esetében csak egy fogat találtak meg, amit azonosítani tudtak, és ez elég volt ahhoz, hogy felkössék.
Az első teljesen bűnjel nélküli esetben, 1951-ben Új-Zélandon ítéltek el egy George Cecil Horry nevű férjet. Az Egyesült Államok kontra Scott perben mondták ki először Amerikában, hogy „a közvetett bizonyítékok, ha minden más észszerű hipotézis kizárt, elegendőek a halál megállapításához.”
Ezután nagy szünet következett, amíg 1984-ben eltűnt Mark Tildesley, egy 7 éves angol iskolás. 1990-ben derült csak ki, hogy elrabolta, megkínozta, megerőszakolta és meggyilkolta egy pedofil társaság, amit egy Sidney Cooke nevű férfi szervezett. A test itt sem lett meg. A társaság tagjai életfogytiglant kaptak, és közülük kettőt agyonvertek a börtönben a cellatársaik. 1988-ban született az első klasszikus „test nélküli” ítélet, amikor Ian Simms-t, egy kocsmatulajdonost DNS-minták alapján ítéltek el az USA-ban.
Rá két évvel csípték el Connecticutban Richard Crafts pilótát, aki faaprítóval tüntette el dán feleségének tetemét. Őt is DNS vizsgálatok szorították hurokba. 1994 áprilisában nyugtalanító ítélet született egy testvérpár ellen Delaware-ban. Ők együtt ölték meg a 18 éves Heidi Allent, akinek teste nem lett meg, de a pereket külön tárgyalták. Az egyik fivért elítélték, a másikat viszont felmentették. Ez erős kételyeket kelt az ilyen döntések megalapozottsága felől. 1996-ban egy Thomas Capano nevű alakkal szemben semmilyen közvetlen bizonyíték nem áll rendelkezésre, hogy megölte volna egykori szerelmesét, Anne Marie Fahey. Őt testvére tanúvallomása alapján ítélték el.Voltak még további esetek, éves átlagban 1-1. Tehát nagyon kevés és kivételes.
Ami most jön, tényleg egyedi, tényleg kuriózum. Érdekes lesz figyelni.