Nyugi
Bruck András
Most érettségizett, kisebbik fiam külföldön volt néhány barátjával, és furcsa mód ragyogóan tiszta, modern pályaudvarok fotóit küldözgette nekem, például szobrok és katedrálisokéi helyett. Pár nappal a megérkezése után aztán ismét kaptam tőle egy fotót a messengeren, ezt itt a címképen. Ezúttal a Balatonról tartott hazafelé. Rögtön értettem a célzatosságot a két világ: a kinti és a mienk közötti újra áthidalhatatlanná vált különbségről. Ezért csak annyit kérdeztem tőle, ő olvassa-e azt a könyvet, bár ezt valószínűtlennek tartottam. Hogy úgy mondjam, nem egy könyvmoly a gyerek. Ezt felelte: „Nem, egy néni, akivel arról kell beszélgetnem, miközben konkrétan egy vécében ülünk a vonaton, hogy fejlődik az ország.”