A foci mágikus ereje

Lengyel László
>Olyan mértékben beterít mindent, ezt a közösségi médiát is a foci, hogy magam, aki szerint 1968 óta (akkor jöttek a csehszlovákok) nincs igazán magyar foci, az aranylabdás Albert Flórián volt az utolsó világsztárunk, nem tudok elmenni a jelenség mellett.

Először is széndékosan írok focit. Nincs labdarúgás, nincs futball, csak foci van a nyilvános beszédben. Ez a torzított fodball becézése. A szavaknak pedig mágikus erejük van. Tehát ahol foci van és nem labdarúgás, ahol nem értik, hogy az aszisztens és az assistant referee (játékvezető-helyettes, segédbíró) az nem ugyanaz, hogy az assintant professor (tanársegéd) bárkit megműthet, az aszisztens meg adja a kezébe a műszereket és törli a homlokát; ahol már csak pontrúgás van a szabadrúgás helyett, kontra az ellentámadás helyett, játékszer a labda, hálóőr a kapus, ott színvonalcsökkenés van. Mert a játék színvonala és nyelvi megbecsültségének színvonala kéz a kézben jár. Meggyőződésem, hogy más lett a tenisz, különösen a női, amióta az egységes fehér ruha helyett tiritarkában játszák. Sport helyett showműsor.

Szóval a foci. Tény, hogy első körben csak olyan csapat esett ki, amelyik állami pénzzel van teletömve. Nem közpénzzel Honjaim (ha lophatok Temesi Ferkótól), mert a közpénzt a köz ezzel megbízott képviselői osztják el és ellenőrzik a felhasználását. Nálunk csak állami pénz van. Az állam szedi el és be, tőlünk, egyre kreatívabban, és az állami intézmények osztják fel és el, egyre ostobábban, ellenőrizetlenül.

Persze, Horvátország, Ukrajna (és a szintén gyanús Csehország) továbbjutott a maga állami pénzeivel, de ennyi hely volt. Tehát azt akarom mondani, hogy a teljesítmény vonzza a pénzt, igen, a magánpénzt is (szponzorok, reklámozók, adományozók, szurkolói támogatások, jegy- és bérletbevételek), míg pénzből nem lehet teljesítményt csinálni.

Különösen nem az olyan korrupt, hozzá nem értő, ingyenélő, beltenyésztett közegben, mint amilyen a magyar foci körül van. Tele van sarlatánokkal, (nevelőktől, edzőktől, szervezőktől, szakértőktől a „futballdiplomácia” zsenijein át egészen a közvetítő és tudósító újságírónak látszó tárgyakig). (Hegyi Iván azért ne sértődjön meg.) És vannak kivételek, de nem annyian, olyan erővel, hogy erősítsék a szabályt. Ingyenpénzük van, amiért nem követelnek meg teljesítményt.

És akkor jöjjön a válogatottunk teljesítménye konkrétan. Senki jókedvét, örömét nem kívánom elrontani. De az eredmény túlértékelésétől óvnék. Sok olyat olvasdtam, hogy HA. Ha nem játszik Ronaldo, HA nálunk játszik Szokolai mag valamelyik másik nímand, Ha a cserék, és így tovább. Honjaim. Három ha, az már ha-ha-ha!

A legrosszabb, amit a magyar labadarúgás ellen tehetünk, hogy bemeséljük magunknak, hogy ez kitűnő eredmény volt. Nem, ezek most ennyire képesek. És ez a maximum. Egy igazán jelentős ember volt ebben a csapatban, Rossi, a szövetségi kapitány. Gulácsit említeném még, ha nincs az a kifutása, mellényúlása, amikor el akarta ütni a labdát. Hogy halálcsoport volt? Igen. Oda fértünk be a surranópályán. Hogy az ellenfeleink a következő körben mind kiestek? Igen. De hogy azért, mert lefárasztottuk őket? Ugyan már! Egymással nem is játszottak? És akkor nem is fáradhattak? Sajnos tudásuk, a tőlük elvárt színvonal alatt játszottak.

Ezért tudtunk velük szemben viszonylag jól helytállni.

Vegyük figyelembe Honjaim, hogy a bajnoktól kikapni nem szégyen. A kiesőtől inkább. Vagyis ne legyünk annyira büszkék arra, hogy a halálcsoportból mindenki meghalt.

Végül van a szurkolói mentalitás. Nem a szimpla bunkóságot vizsgálom itt, hanem az érzelmek palástolta tudatlanságot. Hogy örült a magyar, hogy kikaptak a hollandok! Mert azok buzisímogatók meg gyarmatosítók. A csehek verték meg őket. Azok a csehek, akik a legtöbbet tettek Trianonért, akik kitalálták a mesterséges Csehszlovákiát, akik éléskamraként a Csallóközt meg a Sátoraljaújhely környéki termékeny mezőket és szőlőültetvényeket is magunknak követelték, akik a második világháború után még négy falvunkat rabolták el Trianont megfejelve. És akkor a Fradi – DAC mérkőzés előtt üvöltjülk, hogy egy vérből valók vagyunk (Dzsungel könyve), de a csehek haverok, mert megverték a hollandokat. Azokat a hollandokat, akik az egész mai korszerű vilaglabdarúgás alapjait lerakták. Akik nélkül nincs Barcelona, Spanyol meg olasz válogatott sem, de a franciák futbaljja is hollandosodot. A németek meg próbálkoznak.

Tudathasadásos nép vagyunk, Honjaim. És a foci többet hasított a tudatunkon, mint bármilyen politikai manipuláció.

Csókok és ölelések, Honjaim!