Bella, a fülöp-szigeteki migráns
Ferber Katalin írása >Bella vagyok- Az igazi nevemet úgysem tudnád kiejteni, mosolyog kicsit szégyenlősen. Tokió belvárosában egy kávéházban ülünk négyen.
Ferber Katalin írása >Bella vagyok- Az igazi nevemet úgysem tudnád kiejteni, mosolyog kicsit szégyenlősen. Tokió belvárosában egy kávéházban ülünk négyen.
Ferber Katalin
Jelentése, csöppnyi föld, mely pénzt fial. Bár rövid ideig másutt is laktam, de mindig visszatértem ide. Kollégáim némelyike elismerően bólogatott, ha megtudta, hol lakom, hiszen e városrészben sok a zöld, mondták mosolyogva. Viszonylag közel, azaz másfél kilométerre az állomástól találtuk meg a fából épült, kissé korhadt, de családi házat, ahol egy évtizedig laktunk. Az utcánknak neve sem volt, ahogy a többinek sem, csak számozott házsorok.
Épp a sarkon állt a házunk, velünk szemben egy buddhista szentély, ugyan a kertje szokatlanul kicsi volt, mégis sokan betértek oda. Csak üldögélni, egy picit megnyugodni, aztán továbbmenni dolgozni.