Trump és Putyin találkozója

Kemény László
Európa nem szereti ezt a találkozót, különösen Kelet-Közép Európa értetlenkedik. A térség volt külügyminisztereinek egy csoportja – érdekes módon Madeleine Albright volt USA külügyminiszter ösztönzésére – levelet írt az amerikai elnöki adminisztrációnak, hogy „ne hagyják cserben az európaiakat”. Hasonló „írásműre” már sorkerült 2009-ben, amikor Obama készült Moszkvába, és meghírdette az „átterhelés” politikáját. Miért ez a pánik? Miért nem tetszik az újabb békülési kísérlet az amerikai és az orosz politika között? Bizonyára mélyebben vannak a probléma gyökerei, mint azt „szurkolói” nézőpontból látni lehet. Néhány gondolat ajánlok a megoldás kereséséhez. A hidegháború úgy ért véget, hogy a szovjet és amerikai vezetők kiegyeztek és abbahagyták. A máltai megegyezés (1989) azonban szóban született és mindenki másként értelmezte. Az amerikaiak győzelemként, a szovjetek akkori vezetői pedig a vasfüggöny lebontását követő lehetősségként a világba integrálódásra, egyenjogú és egyenrangú partnerként.

Kim és Trump

Aczél Edre írta a Facebookra: Trump és Kim Dzsongun májusra tervezett találkozója legalább akkora szenzáció mint Nixon pekingi útja(1972). Az USA ezzel legitimálja és de facto elismeri a KNDK-t!! Ez az, amire a Kim – dinasztia 1953 óta vár. Én a magam részéről ugyanolyan óvatos lépéseket várok mint az amerikai-kínai viszonyban anno. Legfeljebb az tesz kétkedővé, hogy itt két, teljesen kiszámíthatatlan politikusról van szó, se Kissinger, se Csou En-laj. Hosszú évekbe telik majd – ha egyáltalán – amíg megállapodnak a KNDK atom- és rakétaprogramjának felszámolásáról, és akkor hol van még Észak-Korea fegyverexportja, legfőbb bevételi forrása? – Még annyit, hogy ez az egész Kína hatalmas diplomáciai sikere. Peking papolta ugyanis egyfolytában, hogy tárgyalni, tárgyalni kell, más megoldás a koreai félszigeten nincs.

%d bloggers like this: