A láthatatlan szájkosár

„A MOST KÖVETKEZŐ CIKK AZ UTOLSÓK EGYIKE LEHET AZ ÚJNÉPSZABADSÁGBAN. A MŰKÖDÉST NEM TUDJUK TOVÁBB FINANSZÍROZNI” Ez egy blog szerkesztői megjegyzése az épp felrakott cikk előtt. Nem pénzt, támogatót kér, rezignáltan közli: lehet, hogy nincs tovább. Hogy eljöhet a pillanat, amikor lehúzzák a redőnyt és kiteszik a táblát: ennyi volt. És akkor blogvilág szegényebb lesz egy „megnevezéssel”. Sebaj, e hazában példás a sajtószabadság. Erős vár a Tábor, hányhatja falára a borsót napestig, kinek nincs jobb dolga. Eltáthatják a szájukat a brüsszeli kerepelők: a neten ki-ki azt nyomat, amit akar. Ja, hogy nyomtatásban, ahol ugye a zsebbe kéne nyúlni, nem úgy megy, hát Istenem. Nem kommunizmus van itt, hanem kapitalizmus, és annak a szabályai már csak ilyenek.

A múlt elkezdődött…

Serény Péter
„Már majdnem ott vagyunk.” (Orbán Viktor) – Az idézet egyedi, de a jelenség nem az. Mindegy, kinek a szövegéből emelem ki ezt a pár mondatot, és az is közömbös, hogy az illető, személy szerint kinek a véleményét jeleníti meg. Előbb az a pár mondat: „Az asztal másik oldalán sosem személyek, hanem a pártállam ül. Ez egy orosz mintára működő, jól felépített hierarchikus rendszer. Nem véletlenül kedvelik annyira az előző pártállam tégláit és propagandistáit. Megvannak az embereik…” és jön a részletezés. A leírás, vélem, pontos. Csak a minta: ez az, ami miatt felkapom a fejem. Nem, mintha az orosz (korábban pedig a szovjet), vagy az említett magyar előző pártállam ne volna hivatkozási lehetőség. De, mostanában az 1930-as és 1940-es évek honi sajtóját böngészve, olykor bizonyos tudósítás-keltezések helyére keresve, felötlik bennem, hogy akad itt még hivatkozási, hasonlítási lehetőség bőven.

Jaj, de borzasztó!… vagy talán mégsem?

Serény Péter
Ekézi rendesen a fél (na jó, lehet, hogy csak negyed) világ Ausztria külügyminiszterét, Karin Kneisslt, aki mint neve is mutatja nő, éppen most volt a lakodalma, és (borzalom atyja, ne hagyj el!!) bizonyos, Putyin vezetéknevű régi ismerősét is meghívta. Aki, természetesen az orosz elnök. Akit, állítólag, a NATO-ban igaz szövetségesnek, az EU-ban tisztes tagnak, mintegy hivatalból, utálni kell, hovatovább illetlenség lesz akár egy levegőt szívni vele.

Reggeli gyors

Serény Péter
A Reggeli gyorsot –újra hallgatni: lassan, el-elgondolkodva bizony érdemes (a Klubrádióban) , még e mostani hőségben is. Három, számomra érdekes, korántsem egyforma hosszúságú beszélgetést ajánlok itt az érdeklődők figyelmébe.

Baloldali antiszemitizmus

Réti János cikke a Szombatban, Serény Péter hozzászólása

Réri cikke: Egyre többen eszmélnek rá arra a Magyarországon még kevésbé ismert jelenségre, hogy a magát progresszívnek mondó baloldal vált az antiszemita retorika új terepévé. Azonban, mint tudjuk, nincs új a nap alatt: ennek a jelenségnek a gyökerei a Szovjetunióban keresendők. 
„Auschwitz azt jelentette, hogy megöltek hatmillió zsidót, és Európa szemétdombjára vetették őket, azért, mert figyelmesek lettek a zsidók és a pénz kapcsolatára. Az imperializmus és a kapitalizmus rendszerének kemény magja, a pénzügyi tőke és a bankok váltották ki az emberek gyűlöletét a pénz és a kizsákmányolás ellen, valamint a zsidók ellen… Az antiszemitizmus valójában a kapitalizmus gyűlölete.” Ulrike Meinhof baloldali terrorista a ’70-es években.

Nem tesz jó szolgálatot az általa képviselni vélt ügynek…

az a baloldali/ellenzéki portál, amelyik akár hajszálnyit is „igazít” egy történésen, hogy még nagyobb legyen az általa valószínűsített felzúdulás. Márpedig múlt péntektől hétfő reggelig a Paul Lendvai „lekeverése”, az atv műsorvezetője által elkövetett állítólagos „cenzúrázás” izzította a net közönségének hangulatát,( meg lehet nézni a kommenteket a szenzációt feldobó szájtokon!) teljesen fölöslegesen.. (Miközben felháborodni való volt e néhány napban is az országban; ám erre már kevesebb érdeklődőnek futotta a figyelméből.)

A Pál utcai fiúk és a Nagy Magyar Grund

Serény Péter
Miért, tán nem rólunk szól? Nagy a világ, de van ez a föld… De jó! Ez a csuda, ez az „ez itt a kérés” , ez a nagyon szív küldi „nem-szívküldi”. Ez, a hol könnyes szemmel emlékmuzsikát, hol vagányosan megmondóst kérő mi is? Ha akarod, „közönségfogó”, ha úgy tetszik, „közönségbarát”, de mindenképpen (szerintem) szép szolgálatot teljesítő műsor.

KOBLENCZ ZSUZSA 1948–2018

Vendégszöveggel nem volna szabad kezdeni, de a tartalmának igazsága miatt nem lehet nem azzal kezdeni. Papp Dénest idézem: „Nincs igazság. Koblencz Zsuzsa meghalt. 
Úgy írt, mint nagyon kevesen. Tudta, hogy Móriczhoz mérem, de sose hitte el. Pedig ebben semmi túlzás nem volt{…}”

Utálat-tan magyar ország- és pártvezetőknek

Serény Péter
Ez a történet alighanem egy válasszal kezdődik. Esterházy Pétertől származik, 2011-ből.. Közírói kiruccanásainak évek múltán idézhető aktualitását méltató ismert értelmiséginek üzente vissza: „Az, ha egy írás húsz év után is így aktuális, az szégyenletes. Meg félelmetes is. Nem a kormány szégyene, az övé is, nem az előzőeké (ama egyre misztikusabb nyolc év!), az övéké is, hanem mindnyájunké, enyém, tied, övé.” Farkas Zoltán mutatta fel a közönségnek ezt az idézetet a hvg hasábjain, az elhunyt kortárs író-géniusz cikkeinek újabb gyűjteményes kötetéből.
Bennem felötlött, hogy valamikor régen, szállóigeként ismételgettük Esterházy cikk címben közzétett értékítéletét, hogy ti. „mért utálja a Népszabadságot”. Ami: épp e lap hasábjain jelent meg. Talán 91-ben. Persze, hol van már a Népszabadság! Sóval behintve a nyoma is.

Márki-Zay Péterről: Ország-ismeret, kötelező tantárgy

Serény Péter
Baloldali fejcsóválás ide, feltehető jobbos tükör-gyanakvás oda: a hallgatólagos, de tényleges megállapodás működött. A Fidesz, a vásárhelyi sasfészkében, látványos vereséget szenvedett el. A sok kis lúd, libasorban, szépen egy irányban szavazva: igen, legyőzte a „disznót”. Eközben azonban, előkerült az MSZP (akkor épp, még legerősebbnek vélt, baloldali ellenzéki erő) soraiból valaki, aki elkezdett ügyködni azon, hogy ezt a hallatlan, sőt „természetellenes” összebújást megtorpedózza. Ki tudja, miféle ösztönzésre, kiknek az anyagi támogatásával, jelöltette magát és elindult, hogy a reá szavazók céduláin, mint afféle „szocialistának” hazudott banánhéjon, elcsússzon a csendes közös jelölt, meg az egész, politikai oldalt sutba dobó, csak a diadalra hajtó társaság.

Kinek körülröhögés, kinek (verbális) jobbhorog

Serény Péter
A rosszabb eset: , ha – teszem azt – a kormány, netán személy szerint Orbán Viktor működésében talál valami (óh, borzalom!) nem egészen tökéleteset, esetleg (jó ég! ) javítani , netán (na, azt már nem!, hogy jön ez ahhoz!) bírálni valót. Az a szegény főtisztviselő, aki észre merte venni, hogy a miniszterelnök tilosba tévedt a kampányban, és emiatt pár százezres bírságot szabott ki rá,– naná, hogy a testülete útján, – hiába nemzeti rektor, meg választási tótumfaktum, azaz nem éppen „ellenség”, úgy megkapta, ami a „bírság-bajnoknak” magától az érintett kormányfőtől, kijár, hogy arról koldul.
Kép: Orbán és Patyi András a “birságoló”.

Az ötödik hadoszlop zsoldosa

Serény Péter

Nem, én nem azt kérdem, hogy miért teszi velünk ezt Orbán Viktor., hanem azt, amit fontosabbnak hiszek: hogy, vajon önmagával miiért teszi ezt?
Péntek délután órák hosszat kerestem, hogy szó szerint tudjam idézni, de nem sikerült megtalálnom azt a talán két-három mondatot ,ami talán egy tusnád-fürdői szemináriumon elejtett megjegyzéséből , vagy egy, akkortájt nem ritka sajtóinterjújának leiratából ragadt meg bennem. A magyar miniszterelnöktől szokatlan, mintegy az örökös csaták, nemzet- és Európa-védelem, megannyi keresztényi konfesszió közepette, az ellen áskálódásába, méltánytalan szidalmaiba már-már belefáradt, kitárulkozásra vágyó, esendő ember szólalt volna meg a szavaiban. Idézőjelet, mely betűhív szövegközlést kívánna, nem mernék kitenni. Dióhéjban ellenben, fel tudom intézni a sok C-dúr után váratlan őszinteséggel felcsendülő A-moll panaszt.

%d bloggers like this: