Szia!

Bálint Ibolya
Nézem a filmet és nem hiszek a fülemnek. Tényleg. Az amerikai függetlenségi háborúban (1775-1783) harcoló katona hazatérve boldogan kiált kisfiának és feleségének: sziasztok! Barátjától elköszön: szia! Hát éppen nem bír találni a fordító egy olyan szót, ami valamennyire megfelelne annak a kornak, amelyben játszódik a film? Ilyen alapon Washington írhatna golyóstollal, Lincoln felesége okostelefonon fecseghetne a barátnőjével, a szinkron rendezője meg elmehetne a francba, ha nem képes felismerni, mennyire anakronisztikus sziát köszönni a 18. században. (FB)

Béke

A rengeteget tudó és tapasztalt idős ember egyszer csak megszólal s elkezd mesélni azokról az évekről amikor katona volt sok millió honfitársával együtt. “Értékem egy postai bélyeg árával volt azonos” mondja mosolyogva, így is hívtak bennünket, akkoriban behívott férfiakat, a feletteseink. (Japánul isszen gorin)
Ennyibe került ugyanis a behívóra ragasztott bélyeg akkoriban.

%d bloggers like this: