Iván Gizella
Úgy látom, itt addig semmi nem történik, míg az ellenzék a saját székét fogja. Hihetetlen, hogy a DK annak örül, hogy kilenc képviselőjük van, vagyis nekik van minek örülni. Szerintük. Az LMP pedig a nem létező gerincét ropogtatja. Az MSzP és a Jobbik csendben van, immár vezető nélküli pártok. Nem mintha az MSzP-ben olyan sokat számított volna, hogy volt elnök.
Iván Gizella
Sok impulzus ér mostanában. Olyanok, melyek nem töltenek el jó érzéssel. A legtöbb, a közelgő választással kapcsolatos. De mi más is lenne a fő téma? Ami a legbosszantóbb ezzel kapcsolatban, hogy aki e témát felveti, nem beszélget, hanem kinyilatkoztat, felszólít.
IVÁN GIZELLA
Ül a felhőkön az Atyaúristen. Álmos tekintettel néz körbe a világon, amit teremtett. Csupa szürkeség, nyomorúság, éhezés, emberek gyepálják egymást. Kik ököllel, kik fegyverrel, mások szóval esnek a másiknak. Az Atyaúristen csak hümmög.
Hol van már az a paradicsom, amit annak idején ide varázsolt, erre a kicsi, Föld nevű bolygóra.
Mindössze egy olyan országban akarok élni,
ahol nem kell félve kimenni az utcára a cigány gyereknek,
ahol a zsinagógából kilépő rabbit nem támadják meg, ahol az ellenzéki lapokat nem verik ki a villamoson a kezekből…
ahol a politikusok hidakat építenek képletesen és szó szerint is, s nem árkokat ásnak. Olyan országot,
ahol a miniszter az az én szolgám és nem engem tekint cselédjének…
Templomba csak az épület szépsége, az ott található művészeti alkotások miatt megyek. Valahogy úgy érzem – bár nagyon sok helyen megfordultam a világban, s templomokban, székesegyházakban, kis és nagy kápolnákban –, hogy kevés helyen lehet érezni Isten jelenlétét. Azt a varázslatot, amit elképzelünk egy ilyen misztikus helyről.
Ez nem jelenti azt, hogy nem hiszek Istenben, de nem úgy, ahogy azt a vallás rám akarja kényszeríteni. Azt gondolom, Isten én is vagyok, s Isten minden ember, vagyis Isten bennünk van, nem a mennyben, nem rajtunk kívül.
Iván Gizella: Nos, az egyik ilyen teszt szerint 110 éves koromban dj leszek… A másik szerint Kleopátra voltam az ókori Egyiptomban, de ha újra kitöltöttem ugyanezt másnap, már csak kíváncsiságból is, Isten bizony Viktória királyné lettem. Micsoda lélekvándorlás!
Palya Bea úgy libbent be az összeszokott klezmer bandába, mint aki mindig is ott volt. Az egyik dalában, azért írom ezt a ragot, hogy ban, mert benne voltam… sírni támadt kedvem és tapsolni is elfeledtem a csodától.
A lelked egy huszonévesé, de ki látja azt? Azért hidd el, jól nézel ki, de már kell egy kis félhomály…
Eddig több mint 15 ezren olvasták ezt az írást.