Kern hetven!
Uramatyám! Hetven év! S ez a srác ma is olyan, mint egy mondjuk, negyven, ötven éve. Huncut, szeretni való, ha kell őrült, ha kell szerelmes, ha kell énekel, táncol.. Kisfiús bájjal mosolyog ma is, olyankor elfelejti az ember a ráncait, pedig Isten bizony sok van neki. Persze mindegyik jól áll. S mindet oda rajzolta a természet, ahol lennie kell. A szája és a szeme köré, ezek a nevetős ráncok, melyek az évek múltával is csak szebbé teszik az embert.