Béke

A rengeteget tudó és tapasztalt idős ember egyszer csak megszólal s elkezd mesélni azokról az évekről amikor katona volt sok millió honfitársával együtt. “Értékem egy postai bélyeg árával volt azonos” mondja mosolyogva, így is hívtak bennünket, akkoriban behívott férfiakat, a feletteseink. (Japánul isszen gorin)
Ennyibe került ugyanis a behívóra ragasztott bélyeg akkoriban.

Bruck Andrásnak: A villamost is szeretem

Ferber Katalin:
A villamoson is szeretem, pedig gyakran bűzölög, lottyadt és kiszikkadt arcokat tesz elém, megsimogatnám mindegyiket, ha tehetném, de maradék józan eszem lefogja a kezemet, csak a tekintetemmel szerethetem ezt az üzenetét is. Szeretem az éjszaka közepén betépve ordítozó követeit, holott nem tudok aludni tőlük, szeretem a banális mondatait, az indulatait, az értelmetlen gyűlöletét, a szenvedélyes rombolásait.

Berlini napló: Megbocsátás

Történészként soha nem foglalkoztam az emlékhelyekkel, mégis minél többször keresem fel a helyet, annál biztosabb meggyőződésem, hogy a világ egyik legszebbje, mert hiteles.
Minden alkalommal amikor ott vagyok, újra elolvasom a bejáratnál a hét nyelven kifüggesztett szöveget, mert nagyon szívesen látnám ugyanezt (vagy ehhez hasonló szöveget) sok ország középiskolai történelemkönyveiben.

Ferber Katalin: Mori Keszuke végrendelete

2006 november kilencedikén Ibuki Bunmej, az akkori oktatás-és tudományügyi miniszter kisebb méretű csomagot kapott egy iskolásfiútól, melyben hét levél volt, s egy „hivatalos tanúsítvány” melyben Mori Keszuke iskolásfiú tanúsítja, hogy november 11-én az iskolában öngyilkos lesz.

%d bloggers like this: