Gaál Péter
Írjam meg, kérte egy nagyon kedves barátnőm, a főpolgármester-választásról szóló véleményemet, mert neki vannak fenntartásai. Megírtam, de egy összefoglalót másnak is megígértem, a Borkai-sztorival egyetemben. Persze nem főpolgármester-választás volt, de ott egye a fene az ilyen apró pontatlanságokat. tovább
Gaál Péter
Mintha megint Kövér László riogatna valamivel. Mintha megint az ellenzék készülne rárontani a nemzetre. Bayer Zsolt tévéműsorában fejtette meg Kövér László, hogy mit tervez az ellenzék. “A baloldal immáron megint nem tudván kibújni a saját bőréből felfordulást, polgárháborút, ribilliót akar, ezt kínálja, ezt ígéri.” Ráadásul a magyar ellenzék nem is sima, megszokott, európai értelemben vett testvérharcot, hanem délkelet-ázsiai típúsú, esőerdőkben és titkos, földalatti csatornarendszerekben vívott polgárháborút ígér.
Pogány Ira
Megnéztem, ki a kerületünkben az ellenzék közös polgármester jelöltje. Jó arcú fiatalember. Soha nem hallottam róla, nyilván az én hibám, nem olvasom a kerületi lapot. Az fb-oldalán friss és harcos posztok szólnak arról, hogy a kerület mostani vezetőinek nemtörődömsége miatt nincs lekaszálva a villamossínek köze, és egy-egy üres telken burjánzik a parlagfű.
Kereszty András
Ha ellenzéki politikus lennék, akkor kitűzném az irodám falára a legfrissebb népszerűségi listát. Mondjuk azt, amit a napokban a Medián/HVG publikált. És – természetemtől függően – kétségbe esnék, vagy átgondolnám az ebből levonható következtetéseket. Mit mutat ez a kutatás? Azt, hogy a magyar politikai rendszer, Orbánia, be van betonozva.
A magyar emberek számára a legnépszerűbb hat politikus Áder (53%), Orbán (45), Szíjártó (41),Varga Mihály (40), Tarlós (37), Rogán (35). Kövér László is nyolcadik. Foci nyelvre lefordítva 7:1 a kormánycsapat javára. Ezt kiütésnek nevezik a kommentátorok. Az egy ellenzéki találat egyébként Márky-Zay Péteré (34%).
Ez bőven elég a kétségbe eséshez.
Kereszty András
Az adventi tüntetés sorozat most más, mint amit megszoktunk Orbán alatt. A kormánypártiak most azon élcelődnek, hogy milyen tüntetés az, amikor néhány ezer ember össze-vissza mászkál Budapesten, ellenzéki képviselők eltorlaszolnak egy lépcsőt a parlament ülésteremében, majd két nappal később a tévészékház smikszobájában várják, hogy beolvashassanak valamilyen petíciót. Gúnyolódni lehet, röhigcsélni is. De! Csak az igazán ifjak, a nyeretlen kétévesek nem tudják, miként kezdődtek a dolgok 1989-ben. A nagyon öregek még arra is emlékeznek, hogy mi volt 1956 első hónapjaiban. A rendszerváltoztatás nem úgy kezdődik, hogy a hatalom bástyái hirtelen ledőlnek. Abból mészárlás lesz. Lásd romániai forradalom. Úgy kezdődik, hogy megroppan a hatalom magabiztossága. Hogy is mondta drága jó Lenin elvtárs: az alul lévők nem akarnak a régi módon élni, a felül lévők nem tudnak a régi módon kormányozni.
A kormány szándéka beszüntetni egy szakot, amely leginkább a nők társadalmi problémáival foglalkozik. Másnap pellengérre állít egy filozófusnőt, öregnek nevezve. Hol vagy, ellenzék, hogy profi módon megtámadd a kormányt azért, mert (lehetnél te is populista) gyűlöli a magyar nőket? A kormány folyamatosan támadja a 88 éves Sorost és most pedig a 89 éves Hellert. Hol vagy, ellenzék, hogy profi módon megtámadd a kormányt azzal, hogy (lehetnél te is populista) üldözi az idős embereket? Somogyi Zoltán
Orosz Jenő
Amikor Orbán hazug módon azt állította, hogy egy keresztény-ellenes összeesküvés miatt kelnek útra a „migránsok” és hogy a kormányfő a kerítésépítésben találta meg a baj elhárításának legjobb módját, akkor az ellenzék, szokás szerint defenzívába menekült és megszeppent kisdiákként fogadkozott, hogy esze ágában sincs lebontani a kerítést. Pedig ezt kellett volna mondania: Orbán Viktor ha meg akarod őrizni az európaiságot, benne a keresztény és a modernitás kultúráját, akkor neked is az Európai Egyesült Államok létrehozásáért kellene küzdened…
Bruck András
Megtörtént a bejelentés, május 8-án, az új országgyűlés megalakulásának napján reggel hattól délután kettőig kordonnal lesz lezárva a Kossuth tér.
Az ellenzéki pártok ebben a helyzetben két dolgot tehetnek, amennyiben nem értenek egyet azzal, hogy a kormány akár átmenetileg is korlátozza a nép tüntetéshez való jogát.
1/ Elbontják a kordont, és őrzik az átjárókat, hogy a tömeg szabadon tüntethessen. (Emlékszünk, volt már ilyen.)…
2/ Vagy bejelentik, hogy a kordonok miatt nem vesznek részt az alakuló ülésen, és virággal kimennek a tüntetők közé.
TGM
A NEM akkorát szólt volna, mint az ágyúlövés. Csak annyit kellett volna mondaniuk: mi is tudjuk, hogy az évtizedes, véres polgárháborúban brutalizált, halálra gyötört áldozatokkal, dühükkel és neurózisaikkal, erőszakhoz és halálhoz szokottságukkal nyilván bonyolult lesz együttélni, ráadásul hazánk szegény. De engedjünk be pár ezer embert – a nemzetközi jognak megfelelően – együttérzésből, szolidaritásból, könyörületességből, irgalomból vagy az oszthatatlan emberi méltóság tisztelete miatt. ÉS BONTSUK LE AZT AZ ÁTKOZOTT KERÍTÉST. Nem azért, mert kellemes, hanem azért, mert áldozatot (nem nagy áldozatot, csak akkorát, amekkorát az európai menekültkvóta megkövetel) kell hoznunk: ezt követeli emberségünk.
Bruck András
Nehéz örökös vesztesnek lenni. Úgy érzed magad, mintha értelmi fogyatékos lennél, akinek egyszerűen semmi nem sikerülhet. Elviselhetetlen érzés, hogy bár van szavazati jogod, képtelen vagy az események befolyásolására. Azt tesznek veled a pártok, pártvezetők, amit akarnak. Mindenekelőtt Orbán, de Gyurcsány, Karácsony, Vona, Szél Bernadett is.
Így most mindenkit vádolsz a folyamatos kudarcokért: az EU-t, mert pénzeli és fenntartja Orbán kleptokráciáját, a tehetetlen ellenzéki pártokat, a szomszédodat, akiről tudod, hogy bár már mindkét gyereke külföldön van, ő inkább velük szakított, mint a Fidesszel, és persze saját magadat is.
Orbánnal nincs dolgod. Negyedszázada ugyanazt teszi, és amíg gondolkodni képes, ugyanezt fogja: amire szemet vet, elveszi magának, amit tud, elpusztít, hogy senkinek ne jusson. A más vesztesége az ő nyeresége. Egy gyógyszereken, megtorláson, szembenálláson élő emberi, politikusi szörnyeteg.
Kárpáti Péter
Ha én résztulajdonosa lennék egy hetilapnak, senkitől nem várnám el, hogy elhiggye, nincs semmi befolyásom a lap tartalmára.Ha valóban mégse lenne befolyásom, és a lap Völkischer Beobachterként viselkedne, akkor a minimum az lenne, hogy nem menekülnék az újságírók elől, hanem én magam keresném a sajtót, és tiltakoznék a lapban megjelent lista ellen. És nyilvánosan kifejezném a felháborodásomat a társtulajdonosoknak, ha nekik – velem ellentétben – valamilyen oknál fogva lenne befolyásuk a lap tartalmára. Függetlenül attól, hogy milyen családi kötelék fűz a társtulajdonos(ok)hoz.
Ha mindez úgy történne meg velem, hogy közben egy ellenzéki párt elnökségi tagja vagyok, akkor azonnal lemondanék erről a párttisztségemről, mert összeegyeztethetetlennek tartanám egy ilyen listázós cikket megjelentető lap (rész)tulajdonlását az ellenzéki pártvezetőségi szereppel.
Bruck Gábor
Jóarcú emberek voltak szombaton a Parlament előtt, imponálóan sok fiatal. Elképzeltem, hogy egy nyugodt, mértékletes, okos ember fellép az emelvényre. Körbenéz, majd lassan, viszonylag mély hangon bemutatkozik és üdvözli a tömeget. Mindez nem több mint 11 másodperc. Majd azt mondja: kedves barátaim, minket senki sem képvisel. Van két és fél millió ellenzéki szavazó, akik képviselet nélkül maradtak.