Kinek van igaza?  – Gyurcsány kontra TGM

Bruck András
Tamás Gáspár Miklós legújabb HVG-beli cikke megerősítette bennem, hogy kevés ártalmasabb ellenzéki értelmiségi van nála. Az írás egyrészről egy Gyurcsány Ferenc elleni meglehetősen éles támadás, de önmagában ez engem nem érdekel, és ez nem is ártalmas. Másrészről viszont azért oktatja őt ki, és ez viszont már nagyon is érdekel, mert a DK elnöke hatalomra jutása esetére börtönt helyezett kilátásba a rezsim embereinek. TGM ezért felszólítja őt, hogy ne fenyegetőzzön, továbbá szerinte „… semmi köze nincs hozzá, se kormányon, se ellenzékben, hogy ki kerül börtönbe, s ki nem.”

Kettős ügynökök

Bruck András

Fodor G., Lévai K., Lattmann T.– egyik történet szörnyűbb a másiknál, de talán leginkább a nemzetközi jogászé.
Előbb 2015. március 15-én meghirdette a „rendszerbontó népszavazást”, és egyszerre 19 pontban, ami első hallásra is az idiotizmussal volt határos. Ott voltam, jelen voltam, és már az utcán, a bejelentést hallgatva biztos voltam benne, hogy egy jogász nem lehet véletlenül ennyire naiv. Elvégre egyetlen népszavazási pontot is lehetetlen volt átvinni a Nemzeti Választási Bizottságon, nem tizenkilencet. Nem is lett az egészből semmi. 

Egy diktatúra fényképe

Bruck András
Diszkrét félhomály, üvegcsillár, tisztességesen öltözött férfiak és nők… Nem, ez a fotó nem egy párizsi bár a hatvanas évekből, hanem a pesti Anna presszó 1955-ből. Tehát még egy valóban brutális, tőröl metszett sztálinista diktatúrában sem a túlélés volt az emberek egyetlen napi programja. Nézd meg annak az elől táncoló párnak az arcát. Rákosi és az ÁVH járt volna a fejükben? Őszintén, e fénykép láttán ki mondaná meg, hogy ebben a városban egy évvel később felkelés tört ki?
Ha a diktatúra már az utcán, a hétköznapokon is látszik, az Orwell Óceániája. Meg ma, gondolom, Észak-Korea és talán Venezuela a kiürült üzleteivel. Normálisan a felszín olyan, mintha minden rendben volna.
Mint Budapesten, amely él, pezseg…

A fekete-fehér ötven árnyalata

Bruck András
A Klubrádió reggeli politikai blokkja a kormány pár napja megszellőztetett sajtókamara tervét taglalja. Közéletileg eddig a pillanatig félálomban voltam, de most éber leszek. Természetesen nyilvánvaló, mi a cél a sajtókamarával: menni tovább a lehetséges legteljesebb kontroll felé. Ehhez semmilyen részletet nem kell tudnunk, elég, hogy itt élünk, hogy ismerjük őket. 
Olyan átlátszóak, mint az üveg, és olyan elszántak, mint egy hóhér. 
A rádió részéről azonban mindig van egy kényszeres színjáték komolyan megvizsgálni minden új ügyet, így ezt is.

Az utolsó vacsoránk

Az ellenzéki pártok, mindegy, honnan, kitől jött valamilyen javaslat, az összeset visszautasították. Kivétel nélkül mindet. Nem kellett nekik se előválasztás, se ötszáznapos program, se Új Pólus, se bojkott, se a választási szabályok megváltoztatása, nem volt programegyeztetés, amivel a kormányt koncentráltan támadhatnák, és még a miniszterelnöki vita sem érdekli őket. Nyolc év után először, de épp a legfontosabb pillanatban ország-világ előtt szembesíthetnék tetteivel a miniszterelnököt, de erről is csend van. Még ezt se akarják? 

Bruck Andrásnak: A villamost is szeretem

Ferber Katalin:
A villamoson is szeretem, pedig gyakran bűzölög, lottyadt és kiszikkadt arcokat tesz elém, megsimogatnám mindegyiket, ha tehetném, de maradék józan eszem lefogja a kezemet, csak a tekintetemmel szerethetem ezt az üzenetét is. Szeretem az éjszaka közepén betépve ordítozó követeit, holott nem tudok aludni tőlük, szeretem a banális mondatait, az indulatait, az értelmetlen gyűlöletét, a szenvedélyes rombolásait.

A 44-es villamos

Bruck András: Nem lehet velük vitatkozni, mert pont az ellenkezésedből merítenek további érveket önmaguk igazolásához. Nem vizsgálják meg az álláspontjukkal szemben felhozott indokaidat, hanem a puszta ellenzést annak bizonyítékaként tekintik, hogy az vagy, aminek ők állítják. Ők szeretik a hazájukat, mert ezt mondják, te nem szereted, és ezt is ők mondják meg. Az érme mindkét oldala az övék. 
Örökös szellemi napfogyatkozás. 

Mi történt a CNN stúdiójában?

Az itt leírthoz hasonló történet bármelyik nyugati ország tévéstúdiójában előfordulhat, csak egy helyen nem, nálunk. Igaz, nem is vagyunk, nem is lettünk nyugati ország, és ebben levakarhatatlan a sajtó felelőssége. Se jogrend, se média, se parlament, se ellenzék – a fiúk magukban mulatnak, és rettentő jól érzik magukat.

Karácsonyi jutalom

BRUCK ANDRÁS: Mától ételt nem oszthatsz a szegényeknek, holnap valami mást írnak elő, akkor ellened. Ma felszólalsz egy tüntetésen, ahogy a pécsi író-szakács tette, másnap nincs munkád, csak öt kiskorú gyereked. Kirúgta a református gimnázium igazgatója, hogy ő biztosan megkapja a karácsonyi jutalmát.
Egyre több a szörnyeteg, egyre több az áldozat – kifizetődő üzletté vált a becstelenség.

%d bloggers like this: