Én meg a Gyárfás meg a Fenyő
Kép: főszerkesztői szoba, Balról Fenyő, Bak Misi, Szabadi Béla, Torgyán és én.
Kereszty András
1997. októberében tisztázott a MUOSZ etikai bizottsága. A 7. számú eljárótanács megállapította, hogy jogtalan az eljárást kezdeményező Gyárfás Tamás panasza a Népszava ellen, és ellenem, a Népszava volt főszerkesztője ellen. Egyetlen porcikám se kívánta ezt a felmentő határozatot. Akkor már elegem volt ugyanis abból, ami körülöttem, Gyárfás Tamás, az úszószövetség, a Nap TV, a Napkelte, a VICO körül kavargott, illetve abból, amit az ügy másik főszereplője, Fenyő János kavart.
Négy éven át voltam a Népszava főszerkesztője. Fenyő János hívott oda, mert úgy ítélte meg (korábbi népszabadságos felelős szerkesztői munkám alapján), hogy én vagyok a legalkalmasabb ember arra, hogy frissen vásárolt napilapját sikerre vigyem. Elképesztő fizetést ajánlott (havi félmillió forintot) és ígérete szerint tökéletesen szabad kezet.