Hulljon a férgese

Fenyegető hangvételű hívásokat és üzeneteket kapott a Magyar Szociális Fórum (MSZF) amiatt, hogy szerdán tájékoztatta a közvéleményt a március végéig bekövetkezett 200 fagyhalál esetről, és annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi társadalompolitika sikertelennek bizonyult arra, hogy véget vessenek az évről-évre ismétlődő tömeges fagyhalálnak. Voltak, akik „hulljon a férgese” megjegyzéssel illették a fagyhalál áldozatait, egy betelefonáló pedig úgy vélte, „ugyanott a helyük, ahol a Duna-parti cipőknek”.

A Magyar Nemzet emlékezete

Idézetek következnek. Ellenzékben Orbán Viktor másokra mondta. Hoppá! De jól illik saját kormányára.Kivételesen egyetlen forrásban kutattunk ezúttal. Feltehetően a miniszterelnök hitelesnek fogadja el. Az idézeteket a közlés idején a Liszkay Gábor igazgató-főszerkesztő által jegyzett, a „Simicska-korszak” előtti Magyar Nemzetből vettük. Liszkay Gábor jelenleg a Magyar Idők c. lap felelős kiadója. (Lásd az impresszumot.). Kiadja pedig maga a Magyar Idők Kiadó Kft. Nem tűnik olybá, mintha valamiféle rosszindulatú, mi több, ellenséges elem volna. Kis szöveg-dokumentáció. Hitelét nem érinti, hogy ma ugyanezeket a szavakat olvashatná az időközben duplázó miniszterelnök fejére a mai ellenzék. (Hiába, az előrelátásnak, olybá tűnik, vannak korlátai.)

Orbán Viktor perverz demokráciája

A New York Times szerkesztőségi cikke

Vasárnap, Orbán Viktor Fidesz pártja valószínűleg újabb győzelmet arat a magyarországi parlamenti választásokon és ezzel Mr. Orbánnak – az „illiberális demokrácia bajnokának – (amely titulust büszkén viseli), megadja a negyedik terminust arra, hogy folytassa támadását a demokratikus intézmények, a bevándorlók, az Európai Unió és minden ellen, ami társadalmi változásokat kíván. A kampány meglehetően kemény volt, de a Fidesz rendelkezésére állt a maga alkotta választási rendszer és ellenőrzése a média legnagyobb része fölött.

Félpercesek

Gergely Tamás
Leheveredtek a Tölgy alá, annak a földből kiálló gyökerére. Öreg volt a Tölgy, sokat látott. Mindent hallott, semmit sem jelentett, megbíztak benne.
Mert olyanok voltak, mintha mindketten ügyészek az Erdő jövőjét illető titkos perben, Vadmalac meg a komája.
-Hazudnak – kezdte a Koma -, kezdettől fogva hazudtak.
-Lopnak – kontrázott Vadmalac.
-Már hamisítanak is.
Vadmalac a fejét fogta: -Bitangok – mondta.
-Rablók!
-Pitiáner gengszterek. Mégis övék az Erdő.
Mire Komája összevont szemöldökkel: -Rossz vége lesz ennek!
Vadmalac az égre pillantott, mintha onnan várna segítséget:
-Azt mondod, vége lesz?

Szavazni muszáj

Bruck András
Mint egy lezuhant repülőgép túlélői a dzsungelben, az ellenzéki szavazók úgy bolyonganak a választási rendszer útvesztőjében. Rengetegen nem tudják, kire kell szavazniuk ahhoz, hogy jövő hétfőn egy másik Magyarországon ébredjenek. Hiába a tájékoztatók, a választási rendszer nem csak követhetetlenül bonyolult, de annyira becstelen is, hogy akár egy ellenzéknek szánt szavazat is a Fideszt erősítheti. Az egész tele van undorító csapdákkal. A szabályok direkt így lettek kisakkozva, hiszen a Fidesz számára is óriási a tét: muszáj további négy évig hatalmon, s ezzel börtönön kívül tartani egy halom köztörvényest.

Április 4.

Április 4. Valamikor ünnep volt. „Április négyről szólt az ének, felszabadulva zengte a nép”. A szabadságszobor is megpihent. Halász Géza is megrajzolta ezt. Most viszont április 8-ra koncentrálunk. Jó lenne a nap végén a felszabadult öröm.

Április 8-ról zeng a Vezér

A kormány leghűségesebb szócsövén, a 888.hu oldalon ezt tették közzé. Video is van. Lelkesítő, ugye? Olyan, mintha most indulna a Honfoglaló nevű tévé-vetélkedőben.
„Sok nagy harcot és emlékezetes csatát vívtunk meg együtt, de a legnagyobb dolog, amit életünkben véghez vihetünk, a legnagyobb csata, amit együtt megvívhatunk, még előttünk van. Felszerszámoztunk, felnyergeltünk! Magasba a zászlókat! Fel, győzelemre!” (888.hu)

A Momentum momentuma

Egy dolog biztos, hogy Fekete-Győr visszalépésével a Momentum párt lett. Sokkal inkább párt, mint bármikor korábban. Politikai tényező, amelyet komolyan kell venni. Van aki azt mondja, hogy ha nem indult volna a Momentum Budapest belvárosában, akkor nem is lenne probléma. PR-kampány az egész. Lehet, hogy az is. De sikeres.A Die Welt így írt a fiatal politikusról: „Az ember, aki hirtelen veszélyes lett Orbánra.”A választásokon a Momentum valószínűleg nem jut a parlamentben. De a következő négy év politikájának nagy valószínűséggel egyik főszereplője lesz. Ne feledjük, az egyetlen olyan párt Magyarországon, amelynek utánpótlása minden választási ciklusban személyi igazolványt kap. (a haza.blog.hu)

Majd megyünk Hawaiiba

„Néha olyan érzésem van, mintha direkt meg akarnának bukni. Ott a sok számla meg a sok pénz, élvezni is kéne az életet. De nem mondhatják, hogy köszi szépen, ennyi rablás elég volt, most kiszállunk, ott rohadjon meg az egész, úgyse tudunk vele mit csinálni.
És akkor jön a mesterterv: menjen Semjén, lője le a rémszarvast, Tóni zabáljon 56 ezerért, Lajos írjon alá a csengeri nőnek, a Tiborcz-gyerek cseréljen villanykörtéket, Bayer meg Kövér elég ha mutatja magát, az úgyis totál bukó, Lázár kicsit hazudozzon Bécsben, a hülye lapjaink amúgy is a sírunkat ássák évek óta – április 8-án vége lesz.
A marhák tapsikoljanak, mi meg mehetünk végre Hawaiba, a Lajos Dubajba, úgyis rájuk omlik a kóceràj, Vona kiőrjöngi magát, legfeljebb egy év múlva visszajövünk. Csináljunk úgy, mintha vesztenénk, lecsukni úgyse mernek bennünket. Jó móka lesz, meglátjátok, végre szabadok lehetünk. Csak van még valami a Simicska fiókjában! Még ezt a pár napot bírjátok ki…”
Rab László

Parsifal az Erkel Színházban

Dobi Ildikó
Különös módon egyesülnek itt keresztény és buddhista elvek: a részvét ereje hajtja a főhőst, Parsifalt, hogy lemondjon a földi lét örömeiről (szexualitás, vadászat), és megtisztítsa magát a bűntől. Wagnert azonban e műben nem a vallás vezérli, csak a színtiszta művészet. Egyébként ideges, túlérzékeny, hisztérikus alkat lévén, barátait kíméletlenül kihasználta, célja mindig a luxus-élet volt – tehát őt nem mondhatjuk közmondásosan „Grál-lovagnak” nevezni.

A szamárlétra aljáról a Pulitzer-emlékdíjig – interjú Varró Szilviával

A kilencvenes évek közepi Népszabadság még borzasztó hierarchikus volt, finoman szólva sem volt előnynek fiatalnak és nőnek lenni. Még nagyon a rendszerváltáskori hatalmi struktúrák működtették, elavult és nehézkesen mozduló média volt. A pozíciók egy részében még a rendszerváltáskori szerkesztők ültek: hihetetlenül nagy tudású, de számomra nagyon autoriter stílusúak. Másfél év után a hajléktalanságról írtam meg az első komoly cikkemet a Narancsba. Ott találtam igazán önmagamra, ott lettek támogató szerkesztőim, akik hagyták, hogy csináljam, amit akarok, és mikor látták, hogy működik, bízni is kezdtek bennem…

%d bloggers like this: