Posted by Bányász György
>Ide másolom az egyik tegnapi hírt, miszerint az Európai Unió – áprilistól
kötelezően – az élelmiszerek akrilamid-tartalmának korlátozását tervezi.
Az akrilamid egy olyan rákkeltő anyag, amely elsősorban az olyan,
magas hőfokon, bő olajban sütött termékekben jelenik meg, mint a
lángos, a hasábburgonya, a rántott hús vagy éppen a fánk.
Forró a téma, nem igaz? És olvastán nekilódult az agyam. Hogy ebből
mi lesz? Lehet, hogy ezt is agyilag már (br)exitált brit tudósoknak
köszönhetjük, akik így akarnak revansot venni az „America First” trump-i
politikájáért? Mert, hogy a Meki, a Burger King, a KFC és más hasonló, a
forró olajban sütésre szakosodott kombinátok megszívják, az biztos. Sőt,
garnitúra.
És persze, mi mindannyian. Ezentúl a sült krumplit, lángost és
palacsintát csak mutyiban készíthetjük, kitéve magunkat a lelepleződés
kínos következményeinek. Már látom is magam előtt a jelenetet, amikor
egy-egy rosszindulatúbb lakótárs kiáll a körgangra és fennhangon
kiabálni kezd.” Tudom ám, hogy Lajtosék a negyediken rósejbnit sütnek”.
És már tárcsázza is a NÉBIH-et.
És persze, a tiltott „olajban égetett étkek” (majd azt írtam, gyümölcs)
hódolói a szabály kijátszásának finomabb eszközeihez fordulnak.
Zártkörű klubokat hoznak létre, mondjuk csörögefánk sütésére. Vagy, a
középkori titkos társaságok, a szabadkőműves páholyok mintájára
alakítanak szervezeteket, egymással „olajszerződést” kötve. Vagy egyes
klubok, mulatók előtt gyanús, ballonkabátos alakok azzal fognak palit,
hogy „odabent, a hátsó teremben” tócsnit sütünk, de éjfélkor disznótoros
is lesz.”
Tisztára, mint a múlt század húszas éveiben, az amerikai prohibíció
idején. Nyilván lesznek az új játékrendnek nyertesei – az új Al Caponék,
és vesztesek. Átrendeződik a piac.
Megégethetik magukat például a fáradt-olaj összegyűjtésével és újra-
meg újra hasznosításával foglalkozó vállalkozások. Nyilvánvalóan
megcsappanhat az étolaj iránti kereslet, eshetnek az árak,
csökkenhetnek a profitok. Tőzsdepánik, krach „fekete április”, minden
elképzelhető.
Jó lenne, ha kormányzati szerveink mielőbb deregulációt kérnének,
egyszersmind nagyobb tiszteletet követelnének a magyar konyhának és
gyomornak. Állítsuk meg Brüsszelt! Mert lássuk be: igencsak érintettek
vagyunk. Mert itt, kérem, rósejbniről, tócsniról, flódniról, hurka-kolbászról,
rántott húsról és balatoni heck-ről, fánkról és palacsintáról van szó. Nem
vehetjük félvállról.
Ahogy azt jó Mrs. Lipton mondaná: „Óóóó. Ezt a megaláztatást!”
(A szerző „ A majréhoz is kell egy kis bátorság című kötetéből)