Magyar-e vagy? Buzi-e vagy? Avagy az olasz kopasz oszt

Vogronics András
„Nem mindenki szereti a válogatottat, sok magyar van, akik nálam jóval
kevésbé szeretik a válogatottat. Jó lenne, ha szégyenkeznének!” (Marco
Rossi, a magyar futballválogatott szövetségi kapitánya)
Igen, igen. Bizony, bizony. Mindenkinek, aki a beszélőnél kevésbé szereti a
válogatottat, lehet elbujdosni szégyenében. Egyúttal annak is, aki nem hord
kokárdát (tudjuk miért), akinek nem fáj annyira Trianon, hogy naphosszat
üvöltsön, meg aki külföldön nem veri pépesre a mellét, hogy ő magyar. Sőt,
ezzel a lendülettel az is elsüllyedhet szerintem, akinek nem narancssárga vér
folyik az ereiben. Sőt, lassan ott tartunk, hogy aki nem szereti a gulyáslevest
vagy a töltött káposztát vagy a nyúljás pacalt, az is mehet a picsába a többi
után. Kézen fogva, dalolva.
Értjük, Rossi úr. Megértettük. Bár arra eddig én például nem gondoltam, hogy
a magyar állampolgárságot, amit a Sándor-palotától kapott ajándékba a
derék szövetségi kapitány úr, ilyen habzó kijelentésekkel kellene meghálálni.
De ahogy ebben a tejjel, vajjal és mézzel folyó Kánaánban szokták volt
mondani, amolyan magyarosan: havi 10 millió fixszel senki sem viccel. Tehát
ha ezt a kijelentést viccnek és humornak szánta Rossi úr, akkor rendben van,
kacagni is hajlandó vagyok rajta. Ha viszont komolyan gondolta, és hajlok rá,
hogy komolyan gondolta, akkor nagy a baj a fejben. Pontosabban nem a
fejben, hanem a gerincben.
A közpénzből fizetett hős, aki csodát tett, és most extrába a lojalitásáról is
biztosítja Júdást, viselkedési tanácsokat ad a magyaroknak. Nem elég
elvégezni azt a munkát, amit mi, magyar adófizetők állunk (szívesen), hanem
tovább kell menni a NER közpénzből kikövezett útján. Ha mondjuk ez az
ember esztergályos lenne valami fémipari vállalatnál, és annyit keresne, mint
egy random kétkezi magyar melós, akkor nem tudom, miként vélekedne a
magyar válogatottról, és főleg annak kapitányáról, aki ilyeneket nyilatkozik.
Öröm látni, hallani, hogy a mesternek erről is van véleménye, nem csak a
kezdő keret összeállításáról.
Egyébként a vádban ott a válasz is. Pont ezért szeretik sokan kevésbé a
válogatottat Rossi úrnál. Az ilyen nyilatkozatok miatt. Rossi úr magyarkodik,
megoszt és ítélkezik. Szerinte szégyenkeznie kell annak, aki a csilliárdokkal
kitömött magyar futball sikerei mellett szóvá teszi, hogy az ország fele
nyomorog és egyik napról a másikra él. Aki nem esik hanyatt attól, hogy több
évtized után egyenes ágról jutott ki a válogatott az Eb-re. Persze hogy senki
nem vitatja el a győzelmet és a sikert, de szerintem ha ez a töméntelen
adóforint nem ömlött volna bele stadionok és TAO-formájában a fociba, akkor
lehet, hogy már válogatott sem lenne. És ha nem lenne, akkor mi lenne?
Semmi. 30 évig is elvolt a nép enélkül, mégis itt vagyunk. Inkább azt
kérdezném, hogy hol tartanánk akkor, ha ez a pénz az egészségügybe,
oktatásba és a piacgazdaságba ömlött volna, nem Felcsútra, Hatvanpusztára
és úgy általában a libernyákcipelő kisiparos hóbortjába?
Szerintem Rossi úrnak örülnie kellene, hogy nem a tenisz vagy a golf a
kedvenc sportja a mi diktátorunknak, mert akkor ő nem lenne most itt nagy
becsben tartott díszmagyar. Bocsánat, ha nem szégyenkeznek sokan. Nincs
miért szégyenkezni. Amiért lenne, az pont az az ember, aki a futballőrületével
egyenesen arányosan, pénzben is kifejezhető tételekben rombolja az ország
életszínvonalat és tapossa a szaros földbe az ország nemzetközi
megítélését. Ez az ember egy dörzsölt szélhámos, aki folyamatosan visszaél
a hatalmával és bűntudatot kelt azokban, akik mást mernek gondolni, mint ő.
Kedves Rossi úr, ha egy mód van rá, ne ön mondja meg, hogy ki miért és
mikor szégyenkezzen! Ön egy edző, nem valami hittérítő messiás. Abból
éppen elég egy, nem kell még több. Maradjon meg annál, amihez ért,
foglalkozzon azzal, amihez ért, aki pedig ezzel esetleg nem tud megbirkózni,
az elmegy szakemberhez ha akar. Ez nem a Fidesz válogatottja, hanem az
országé. Ha tetszik, ha nem. Ebben mindenkinek az adóforintja benne van,
ha akarja, ha nem. Aki meg ezen felül is élvezni akarja ennek az egésznek a
flow-ját, az vesz jegyet a meccsre, és elmegy megnézni abba a stadionba,
ami szintén minden adófizető magyar hozzájárulásával épülhetett meg.
Ezeket nem a Júdás Viktor építette a saját pénzén, mint anno Stadler Józsi
bácsi (ki is csinálták érte rendesen Akasztón), hanem mi dobtuk össze rá a
lóvét, és nem csak a létesítményekre, az infrastruktúrára, havi rezsire, de a
játékosok fizetésére és az önére is. Alázat és pártatlanság! Ne ítélkezzen,
Rossi úr, hanem végezze a munkáját a lehető legjobb tudása szerint, hiszen
ezért kapja a fizetést, nem pedig azért, hogy vádoljon és kioktasson
olyanokat, akik erre nem szolgáltak rá. Jelen pillanatban még nincs benne az
alaptörvényben, hogy a magyar állampolgároknak kötelezően szeretni kell a
válogatottat, és jobban kell szeretnie mint Marco Rossi szövetségi
kapitánynak. Majd ha benne lesz, akkor számon lehet kérni, addig ne!
Másrészt. A magyar válogatott színe a piros-fehér-zöld, nem pedig a sütőtök
árnyalatú sárga. Mondanám, hogy értem, hiszen aki kezet csókol a
keresztapának, annak hűséget kell fogadnia, de ezt nem kellene ennyire az
arcunkba tolni! Amit még mindig nem értek, az ez:
„(…) jó néhány millió magyar szurkol nekünk, a nemzet azon része, ami
támogatja a válogatottat. De van olyan rész is, annak ellenére, hogy magyar,
ami nem nekünk szurkol, nem minket támogat. De ez egy teljesen más
történet.”
Mi ez az egész hiszti? Valaki megbántotta a mestert? Vagy honnan veszi
mindezt? Milyen más történetről beszél? Ha így is van, gondolom, átvitt
értelemben gondolják sokan így, hiszen ma Magyarországon a futball
egyenlő Orbánnal. Sokan azért fordultak el a focitól, mert az a megtestesült
Fidesz és azon belül az egyélőisten. Ha nem neki szurkolnak, akkor azt
jelenti, hogy nem örülnek annak, hogy ezt is magára veszi, és úgy állítja be
rendszeresen a válogatott sikereit, mintha azok az ő személyes érdemei
lennének. Ez azért érthető, nem? Megnézném a narancssárga mezeseket
fordított esetben, ha Gyurcsány verte volna magát ennyire a focira, amikor
miniszterelnök volt. Lehet, hogy még a nemzeti mezt is felgyújtották volna a
Kossuth téren, amikor a köztévé székházát is lángba borították. Álljunk már
meg egy szóra, kérem tisztelettel! Egy ilyen bolgár meccs után meg pláne.
Apropó bolgár meccs. Bizonyos elemi.hu nevű propagandaoldal így gyúrt a
csütörtöki bulgáriai Eb-selejtezőre:
„(…) Gyurcsány felesége valójában Klara Petrova Dobreva néven látta meg a
napvilágot Szófiában, avagy bolgárul: Клара Петрова Добрева néven
született. Bohár Dániel ebből kifolyólag szerette volna feltenni a kérdést:
»DOBREV KLÁRA A CSÜTÖRTÖKI BULGÁRIA-MAGYARORSZÁG
VÁLOGATOTT MÉRKŐZÉSEN KINEK FOG SZURKOLNI?«”
Bohár, a mélyorbánista csicskariporter, aki milliós havi fizetésért provokál és
gerjeszti a hangulatot a nacionalista orbáni térfélen. Undorító. Már az egész
felvetés és a foci belekeverése a politikába. Ezen kellene elgondolkodni,
Rossi úr, mielőtt utasításba adja, hogy kinek kell szégyenkeznie.
Elgondolkodhatna Rossi úr ennyi erővel azon is, hogy kinek védi a
becsületét. Addig pedig le lehet szállni a magyarokról, és békén lehet hagyni
őket. Ez már tényleg az a bizonyos vörös vonal, aminek az átlépését nem
kéne erőltetni. Még a mesternek sem.
Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!