Fideszország alulnézetből, avagy a melós monológja

Martin Zoltán
“Ügyvéd úr! Odaadná nekem azt a franciakulcsot! Köszönöm! Tudja,
fogalmam sincs, mi lesz ezzel az országgal? Dolgozom látástól vakulásig.
Ketten vagyunk az asszonnyal. Neki hol van munkája, hol nincs.
Alvállalkozóként bedolgozom nagy cégeknek is, ha vízvezeték szerelési
munka kell. Ismer Ügyvéd úr. Sose szégyelltem a melót. A miénk amúgy is
olyan, hogy a földön kell kúszni mászni a csövek között, alatt vagy éppen
mellett.
Egyre szarabb minden. Egyre kevesebb a munka. Pedig ha kell, én elutazom
az ország másik végébe is. Van egy nagyvállalkozó ismerősöm, ő mindig hív.
Vagyis hívott eddig. Legutóbb egy kórházban dolgoztunk. A sterilizáló
helyiség egyik sarka felett a mennyezetről folyik a lé. Szerintem a szagából
ítélve tényleg szaros. Régóta ez megy. Az orvosok, nővérek próbálják a
csövek szivárgását fém alapú szigetelőszalaggal betekerve megállítani.
Persze ez halottnak a csók. Nem mennek vele semmire. Mondom a sterilizáló
helyiségről van szó! Aztán a betegek sose tudják meg, hogy mitől kaptak
sokszor halálos fertőzést. De nincs pénz a rendszer felújítására. Persze
láttam az igazgató vadiúj kocsiját. Legalább 20 misi!
A fővállalkozó ismerősöm sokszor azt mondta, hogy ő nem politizál, de azért
fideszes. Mondta. Eddig. De most már ő is elkezdett gondolkodni. Pl. egy
százmilliós munkájából május óta csak húszat fizettek ki. November van. A
többire még ígéret sincs. Ma már nem nagyon hangoztatja, hogy fideszes. Na
most kérem az új szivattyút! Köszönöm!
Tudja Ügyvéd úr, ha nagyoknak nincs pénz, minket se tudnak foglalkoztatni.
Nekem is ki kell fizetni az embereket, pedig én csak kishal vagyok. A
magánszemélyektől meg tíz, húszezer forintos megrendelések jöttek eddig.
Ha csöpögött a csap, szólt az ismerős telón, azután egy szabad fél órában
odaszaladtam és megcsináltam ötezerért vagy tízesért. Most nem szól senki.
Még a haver se. Ha egy panelban csöpögött a radiátor, akkor odamentem
megnéztem. Láttam, hogy harminc év alatt a rozsda lyukat harapott az alján.
Meghegesztettem vagy kicseréltem az egészet. Most ha mondok előre egy
árat, a polgár azt közli, ha kifizeti,nem nem eszik egész hónapban. Inkább
elzárja a radiátort és fagyoskodik. Ennyi.
Tudja, én nem vagyok tanult ember mint maga. De látom, hogy ezek a
trógerek 12 év alatt szétlopták az országot. Mindent a zsebükbe tettek. Mi
melósok, pedig megpusztulhatunk. És ahogy a dolgok mennek, meg is
fogunk! A qrva életbe! Ha így megy tovább, akkor összecsomagolok mindent
és lelépek Nyugatra, mint a többiek. Ezek meg dögöljenek meg ott, ahol
vannak!
Na készen is vagyok. Hívjon máskor is! Bírom magát. Maga mindig
tisztességesen beszél az emberrel. Viszlát!