Félig…..

Ferber Katalin
Három hete, mint mindig, hasznos, mert informatív értesítést kapott a
férjem a berlini japán követségről. Korábban mindig figyelmeztettek a
közelgő tüntetésekre, a berlini forgalomkorlátozásokra, ártalmatlan
értesítések ezek- mindeddig ezek voltak.
Hanem a szóbanforgó új körlevél (természetesen rendkívül udvarias
és rendkívül általános stílusban) felkéri társamat (hiszen ő a japán
állampolgár) arra, hogy figyelmeztesse feleségét, azaz engem,
Hogy semmiképp se említse “mások előtt” hogy ő zsidó. A
figyelmeztetés természetesen általános megfogalmazás. Mégis,
bennem először az az igazán jelentéktelen kérdés ferült mel (igen,
szándékosan cserélem a betűket), honnan tudja a berlini japán
követség hogy én zsidó vagyok? S ezek szerint azt viszont nem
tudják hogy csak félig?

Apám felmenői pedig egészen megtapasztalhatták zsidóságuk
rettenetes következményeit. De hogy én, Ferber Katalin, a világ
láthatatlan porszeme, világcsavargója (néhai apám jelzője)
hosszasan vizslassam magam hetvenegy évesen, vajon “látszik-e”
rajtam a félzsidóságom, fékezhetetlen haraggal töltött el.
Nemcsak azért, mert itt Berlinben a hírekben, a TV politikai “vitáiban”
egyhuzamban Németország múlhatatlan felelőssége a náci korszak
borzalmai miatt rendre a tisztánlátás helyébe lép (némi képzavarral),
hanem azért is, mert én abban a látványosan széteső,
működésképtelen fővárosban élek, ahol egyetlen aprócska hiba,
tévedés egy intézményben húsz percig tartó leplezetlen
kioktatásözönt zúdít a fejemre, ahol már a múlté a működéképesség
biztossága, a kiszámíthatóság, a pontosság és hasonló
önmítoszokként terjesztett, de valóságban persze pontosan soha
nem létező mindennapi gyakorlat.
Izraelhez nem szabad negatívan viszonyulni. TILOS. Aki mégis erre
vetemedik, az antiszemita. Megértem azt a korszakot, hogy

egyszerre kell titkolnom félzsidóságomat és aktívan támogatnom a
genocídiumot, mert az nem OLYAN genocídium, az egy jó
GENOCÍDIUM. Hiszen terroristák “emberállatok” (az izraeli kormány
egyik tagjának szavai) ellen folyik.
Hadd ugorjak időben vissza egy nagyot.
1981-ben jártam először az Amerikai Egyesült Államokban,
találkozhattam saját környezetében apámmal és a még élő kizárólag
keleteurópai emigráns rokonaimmal. Először voltam egy
zsinagógában, (épp zsidó ünnep volt) a szertartás után pedig én is
ott ülhettem kétszáz keleteurópai zsidó emigráns között, ünnepelve,
zenével tánccal. Mindez nekem új volt, s az ünnepi összejövetel
végén meglepett, hogy a jelenlevőktől a szervezők pénzbeni
adományokat kértek-Izraelnek.
Mindenki adakozott, kivéve engem, nekem nem volt ugyanis több,
mint ötven dollárom.
Hazafele menet megkérdeztem apám öccsét, miért az adakozás?
Elsápadt dühében, s csak annyit mondott: mi zsidók SOHA nem
bocsáthatjuk meg mindazt amit ellenünk elkövettek, s mi zsidók
MINDIG minden tettünkkel meg kell hogy toroljuk, amit ellenünk
elkövettek. (Sem ő, sem apám nem volt Holokauszt túlélő.) Nekünk
ez kötelességünk, fejezte be dühös kirohanását, s ha te még ennyit
sem tudsz, nyilván nem vagy jó zsidó. Sőt, s ekkor keserűen
felnevetett, te nem is vagy zsidó.
Később gyakran idéztem fel ezt a rokoni kirohanást magamnak,
amikor antiszemita szövegeket hallottam, s mindig “antiszemita”
lettem, ha ártatlanok megalázása, kínzása, meggyilkolása a
“zsidóság” nevében történt.Aztán felfedeztem, hogy a zsidóság
etnikum lett. Nem mondhattam el senkinek sokáig, hogy ha etnikum,
akkor valami mélységesen nagy baj van, mert azzal “fegyverkezik”
ez a koncepció, ami a megsemmisítését tűzte ki célul a
vészkorszakban.

Nincs zsidó etnikum. Nincs semmiféle igazolható eszme és gyakorlat
ami a magukat zsidóknak vallókat feljogosítja más etnikumok
megalázására, kínzására és megsemmisítésére. Ha mégis ezt teszi,
sajnos megismétli mindazt, amit ellene évtizedek (s korábban
évszázadok) során elkövettek.
Tudjuk sokan, gondolkodó emberek, hogy nincs cigánybűnözés,
keleteurópai (magyar, cseh, szlovák stb) bűnözés, nincs egyetlen
etnikum földünkön, mely genetikailag, vallási okok és bőrszín,
szokásrendszer alapján szembeállítható, elkülöníthető, kirekeszthető
lenne közülünk, EMBEREK közül.
Mégis, most nem történik kevesebb, mint egy újabb világháborúval
fenyegető háborús konfliktus zajlik. A nemzetközi szervezetek
többsége genocídiumnak tekinti az izraeli hadsereg megsemmisítő
folyamatos akcióit, bombázásait a Gáza-övezetben, a West Bank s
az azzal határos területeken.
Nincs ami, vagy aki ezt megállíthatja. A palesztínok többsége (két és
fél millió ember) az elmúlt legalább fél évszázadban minden eszközét
elvesztette az önvédelemhez. Elvesztette eszközeit a nemzetállam
megteremtéséhez, mert törekvései szöges ellentétben álltak és
állnak Izrael területszerző ambícióival. Izrael pedig nem több, mint az
Amerikai Egyesült Államok kliensállama, s az amerikai
“támogatással” legitimmé vált néhány nap alatt mindaz, ami eddig a
legritkábban vagy soha nem volt az. Márpedig, az USA támogatását
maga mögött tudva, B Netanyahu miniszterelnök (saját társadalma
ellenkezése dacára) folytathatja “megtorló akcióit”.
Aki az izraeli háborús “válaszokat” kritizálni meri, az antiszemita.
Én pedig ígérem, soha nem beszélek Belrinben senkinek arról, hogy
(csak) féig vagyok zsidó.
FK- Berlin

Címkép: Medve a berlini japán követségen