Európa-klasszis

Murányi András
>Gyermekként szentül hittem, hogy – ki más? – Törőcsik András, az én Újpesti Dózsám klasszisa világ-, de legalább Európa-sztár lesz: topklubban és a válogatottban is brillírozik majd, és szerződtetni akarja minimum a Real Madrid. Kamaszként – sosem feledve Törőt – Détári Lajosról gondoltam, hogy na, akkor hát ő teljesíti be a Puskás Ferenc-i küldetést. Felnőttként – látva már megannyi mindent, de inkább mindenkit; sztárszerűt, üstökösfélét, csillagocskát – szépen lemondtam arról, hogy bárkire úgy tekinthetek majd: nemzetközi mércével is kiemelkedő, nagycsapatban játszó, mérkőzéseket eldöntő klasszis. Szoboszlai Dominiknál se bíztam ebben; vagy talán helyesebb azt mondani, tartottam attól, hogy megint jön egy „de…”, egy akármi. Nem hittem, hogy a Liverpool – Jürgen Klopp – 70 millió eurót ad érte; hogy az angol gigásznál sztenderd kezdő lesz jelentős momentumokkal, gólokkal, gólpasszokkal, megbízható csapatjátékkal, érett futballal. Mármost éppen ez a helyzet, és – nem háttérbe szorítva a kiváló Marco Rossit és megannyi professzionális játékosát, pontosabban: csapattá lett csapatát – azt is el kell mondanom, „túlféltem” én ezt a Szoboszlai-dolgot. Van egy Európa-klasszisunk, ez már biztos, és a határ – látva gyönyörű előmenetelét – a csillagos ég.