Kacskaringós ösvényen

H. Móra Éva 

A játékos kedvű, rímvirtuóz Varró Dániel rászánta magát a húsz évvel ezelőtt óriási sikert aratott verses meseregény folytatására. S mint akkor is, ennek olvasása közben is az motoszkált a fejemben: vajon melyik korosztályt célozza meg valójában?

Meseregény, tehát a gyerekeké – vágnák rá sokan. Valóban, értelmesebb (!) gyerekek jól szórakoznak a szerző kifogyhatatlan humorán, kissé provokatív, gyerekekkel összekacsintó szóhasználatán (kaki, fika, puki). Nem véletlen a kissé diszkriminatív jelző a gyerekeket illetően. Bizony, igencsak könnyű eltévedni a történet kacskaringóiban. Legszívesebben így ajánlanám: (kis)gyerekeknek csak felnőtt felügyelete mellett! No, nem ártatlan lelkük van veszélyben, egyszerűen kísérni, vezetni kell őket az események útvesztőiben.

Varró többek között a szándékos szószátyárságnak is mestere, nagyon sok az elkanyarodás, a kitérő. A történet kellős közepén megszólítja kis olvasóit, s egy másik történetbe fog, én-közléseket tesz, okokat, előzményeket magyaráz – aztán ember (gyerek) legyen a talpán, aki visszatalál az éppen aktuális cselekményszálhoz! A fejezeteket is szappanopera-szerűen hagyja félbe: hadd izguljon az az olvasó…

De nem csak a kacifántosság okán kérdéses a célközönség. Olyan intellektuális, áthallásos rétege is van ennek a műnek, amelynek megértése komoly előolvasottságot kíván. Magam hol Vörösmarty Szép Ilonkájának (Áll felajzott füllel ott sokáig […] Néze körbe jól sejtő fülekkel), hol Előszójának soraira ismertem, hol Ady egy-egy sorára (Én nem vagyok badar?) Arany Tamburás öreg ura Teremburás Öregúrként köszön vissza; a János vitéz és a Füstbement terv egy-egy betétdalra ihlette a szerzőt, nem is beszélve a Tinódi stílusában előadott bokorrímes históriás énekről. Turgenyev, a burgonya sefüle-sefarka szónoklatában is érződik némi szúrás a napi politika irányába…

Mire is számítson, aki a kezébe veszi a könyvet? Nem árt, ha ismeri az első részt. Sokszor hivatkozik rá a szerző – bár talán az első rész nélkül is élvezhető a második. Andris és Janka mellett a legtöbb szereplő és helyszín visszatér, legalább utalásszerűen, de némi plusszal kiegészítve: új motívum például Szösz néne (itt már Szösz Erzsébet) és Makula bácsi (itt Makula István) hajdani s azóta is tartó vonzalma. Ismét végigkövethetjük Bambaképű Edgár lányának történetét (akit az első könyvben a Babaarcú Démonnak nemes egyszerűséggel céda dédanyádként említett), akit pilótakeksszel és málnaszörppel csábított el Sir Henry Exel – ám a történet ezúttal más szemszögből, a zajlopótök szemszögéből hangzik el.

Apropó, zajlopótök! Ebben a mesében a hangoknak, a zajszennynek van nagy szerepe. (Ha felnőtt fejjel belegondolunk, valóságos probléma napjainkban!) Nem véletlen a cím ordított világ kifejezése: az újból életre kelt Paca cár zajokkal szennyezi hőseink életterét, úgy, mint autódudálás, ütvefúrás, tányéron villa föl-lehúzás – hogy csak a legkarakteresebbeket említsem. Bár ez sem ilyen egyszerű: a történet elején épphogy a megszokott hangok, neszek hiányoznak Andrisnak, furcsa e süket, néma világ. Újdonság, hogy Andris lazán besétál a Varró családba, hogy kérdezzen valamit, de a három fiú: Misi, Jancsi és Béni nem hagyja szóhoz jutni. Bájos, ugyanakkor (szándékosan) idegesítő is a jelenet; máshol is találkozunk még hasonlóval – gondolok itt a zsiráfmadár és Andris végenincs mesekekszes szópárbajára.

A történetről nem mesélek többet, egy valamit említek. Ismert, hogy az első részben nem varrt el minden szálat: bár Andris és csapata sikerrel legyőzte a Paca cár seregét (ez a csata Muhi Andrisról kapta a muhi csata nevet), Emil bácsi ott felejtődött a rács mögött – erre pedig egy kis olvasó figyelmeztette a költőt. Nos, elárulom: e történet vége is bőven kínál apropót egy újabb folytatásra…

Beszéljünk inkább a stílusról, hiszen Varró esetében ez megkerülhetetlen. Lépten-nyomon tüneményes, játékos rímeibe, kancsal rímeibe, szójátékaiba botlunk. Úgy megkérdezném tőle: vajon előbb a rímek vannak meg, s azok viszik előre, azok szerint alakul a történet vagy fordítva? Csak ámul az ember s olvasótársként az ember gyereke az effélék olvastán: Itt fikák, / Ott életre kelt grafikák. Vagy: A Tintatenger. Abba’ meg / Csak tintahal kering, hering nem. / Ez közismert pákászdolog. / Jobb lesz, ha feltápászkodok. Másutt azt taglalja, a pizza száraz részét minden normális gyerek otthagyja, csak a balekok eszik meg: Kik általában a kukát / helyettesítő apukák. Nem lehet kihagyni a Hepcia hapcija, a Patyomkin, a Pityóka ötletességét, de kedvenceim a ’szélhámos’, a ’hónalj’ és a ’kutyafáját’ kifejezésünk darabokra szedése. Janka a varázs-fogmosópohár bűbájával kutyafa lesz tizenöt percre. A hón viszont eltűnik, csak az alj marad, s kesereg: Így jajongtam egyre: ó, jaj, / Hón nélkül mit ér a hónalj? […] Sivár a lét, mint egy róna / annak, kinek nincsen hóna! / búslakodtam hóntalan. / Nem éreztem jól magam. Másutt ezzel a párbeszéddel találkozunk: Ezt csak egy szélhámos használhatja, hékám! – Miért, mi ez? – Egy szélhám. S Andris majd ezzel a szélhámmal fogja be a gonosz szeleket…

Az első kötetben megszokott Anyegin-strófákat itt is a szereplők betétdalai szakítják meg, a legváltozatosabb versformákban. S az illusztrátor is ismerős: bájos rajzaival ebben a könyvben is Varró Zsuzsa volt a testvérének munkatársa, ám itt – figyelem, figyelem! – a vége felé még egy képregény-fejezettel is meglep minket.

A könyvbemutatón Varró Dani azt nyilatkozta, hogy ő csak jó kedvében tud írni. Biztos, hogy most sem volt másként, és garantáltan jó kedve lesz a Maszat-hegy 2. olvasóinak is!

Varró Dániel:
Túl a Maszat-hegyen 2.
– Muhi Andris és az ordított világ
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023
308 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a bookline.hu-nál 4250 Ft,
e-könyv változat 3299 Ft
ISBN 978 963 518 0110 (papír)
ISBN 978 963 518 0127 (e-könyv)

Olvass bele!

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Muhi Andris arra ébred, hogy túl csendes lett a világ: nem csilingel a villamos, nem dalolnak a madarak, nem szól az iskolacsengő. Eközben a hegy túloldalán Maszat Janka rádöbben, hogy a Paca cár szőrén-szálán eltűnt. Andris is, Janka is nyomozni kezd, de nem működnek a világok közötti átjárók. Eljut Andris Szösz néne házához? Megmenekül Pöckös Mackó a mormota halálos ítélete elől? És Janka a böngyöjbákoktól? Hogy kerülünk képregénybe? Mégis mi a fene történik?

Kis olvasóim, hát szevasztok,
Nem kell már rágni körmötök,
Elmondom végre nektek azt, hogy
Mi rejlik még a hegy mögött.
Húsz röpke év röpült el összvissz
Suhanva, mint a szél, mi szöszt visz,
Gyorsabban, mint egy tollvonás,
És máris itt a folytatás.
A cím volt csak, mit tépelődve
Kerestem hosszan, mi legyen –
„Még túlabb a Maszat-hegyen”?
Vagy „Kecsöp Benő újratöltve”?
Majd jött a szikra egy napon,
Ez látható a címlapon.