HORRIBILE DICTU!

(Testnevelőtanárok védelmében)
Sz. I. Az oktatásügyünk súlyos gyengeségét, a tanárhiányt feltűnő módon azzal jellemzi
politikai elemző és újságíró egyaránt: abszurdum, hogy „testnevelő tart fizikaórát”.
Szerintem az abszurd egyedül az, hogy nincs elég tanár a természettudományos
tantárgyakban (biológia, fizika, földrajz, kémia).
Hogy más szakos pedagógusok kénytelenek beugrani, az nem fenntartható állapot, súlyos
hátrányt jelent a diákoknak.
De ha valaki arra kényszerül, hogy „áttanítson”, miért mégis a testnevelő a szörnyű
ellenpont? Jobban tanítaná a fizikát a történelemtanár vagy a hitoktató? Én magyar-orosz
szakos középiskolai tanár ELTE-diplomával rendelkezem, de ugyanúgy az iskolai
előéletem fizikai tanulmányaira tudnék támaszkodni, mint a testnevelő, aki viszont a
felsőoktatásban ugyanolyan pedagógusképzést kapott, mint jómagam. Ilyen szempontból is
tehát bátran állhat a katedrára, egy osztály elé.
Még hogy – horribile dictu – testnevelőtanár és fizika?…
Az imént használt latin kifejezés („még kimondani is szörnyű”) juttatta eszembe a saját
latin írásbeli érettségimet. Az egyik felügyelő tanár a testnevelő Cziráki József volt.
Megállt az éppen tépelődő osztálytársunk mellett, nézte a szöveget, és csak annyit
mondott: accusativus cum infinitivo. Nem a fordítás helyes szövegét súgta, csak a
megoldás grammatikai kulcsát adta meg. Ha az illető tudta, az jó, ha nem, magára vessen,
négy éve volt, hogy megtanulja.
Visszagondolva: nem lett volna okunk kacarászni, ha „Czira” jön be helyettesíteni egy
latinórára.
ØØØØØ
A megjegyzésem a címfotó kapcsán: nem biztos, hogy a testnevelő csak a fekvőtámaszt
tudja bemutatni a diákjainak