A hajtépés sárga árnyalata

Pál Attila
>Sokáig morogtam a Kecskemét–Ferencváros NB I-es meccs után, hogy a fradista Makreckist a hajánál fogva visszahúzó Szalai Gábor megúszta sárga lappal.
Szerintem ez ellentétes a férfias játék szellemével. Óvodás kislányok szokták egymás haját cibálni… A futballban alattomos (bár kétségtelnül nem sérülésveszélyesen durva) sportszerűtlenség; ilyen labdarúgónak nincs helye a pályán.
A Nemzeti Sport hoz egy példát: hasonló esetben Anthony Taylor neves angol játékvezető sem állította ki a vétkest. Nos, Anthony Taylor (és általában az angol bírók) – némi túlzással – csak két tanúval hitelesített halotti bizonyítvány felmutatása után szokta elővenni a zsebéből a piros lapot. Vagy ha csúnyán néznek rá.
Sajnos, a foci kezd elmenni a gladiátorharc irányába, a szép játék lehetősége egyre fogy a taktikai („megállító”) szabálytalanságok miatt. Ha a játékvezetők a szabálykönyv szerint bíráskodnának, s nem óvodapedagógusként magyaráznának minden fault után, minden szabadrúgás, tizenegyes és szöglet előtt, s a renitenseket nem szóban figyelmeztetnék százszor ugyanolyan szabálytalanságokért, dulakodásért, visszahúzásért, lerántásért stb., hanem elővennék a sárga vagy piros lapot, előbb-utóbb futballt is láthatnánk.
Én minden kézzel elkövetett, szándékos szabálytalanságért legalább sárga lapot adnék. Focit szeretnék nézni, nem alattomos viaskodást.