Posted by Lakner Zoltán
>Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt mentem be a Napvilág kiadóba azzal az ötlettel, hogy kellene írni Lendvai Ildikóról egy igazi életrajzi könyvet. És ha már Schneider Márta igazgató egyetértett, akkor meg is kértem, hogy hívja fel az alanyunkat, aki nélkül ezt nem lehet megcsinálni. Ő is beleegyezett, hogy annyi időt szán erre, amennyit csak kérek tőle, és mondhatom, alaposan vissza is éltem ezzel, mert közel 40 órányi interjút készítettünk.
>Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt mentem be a Napvilág kiadóba azzal az ötlettel, hogy kellene írni Lendvai Ildikóról egy igazi életrajzi könyvet. És ha már Schneider Márta igazgató egyetértett, akkor meg is kértem, hogy hívja fel az alanyunkat, aki nélkül ezt nem lehet megcsinálni. Ő is beleegyezett, hogy annyi időt szán erre, amennyit csak kérek tőle, és mondhatom, alaposan vissza is éltem ezzel, mert közel 40 órányi interjút készítettünk.
Elég régen azt gondoltam már, hogy az övé egy olyan pálya, aminek az előzményeit, a kezdetét, a kellős közepét, a végét és a máig tartó utóéletét, a politikusság utáni létet érdemes elmesélni, mert ez a félmúlt-közeljelen egyik fontos története, az igazságaival, tévedéseivel, kétségeivel és következtetéseivel együtt.
A műfaj interjúkötet lett, de próbáltam egyúttal olyan olvasóbarát formát kitalálni a szövegnek, amiből egyrészt kiderül, hogy mi ketten mikor és miben nem értünk egyet, meg az is követhető a nem feltétlenül politológus diplomával felszerelt, netán a szerzőnél jóval fiatalabb olvasó számára is, mik azok a helyzetek, amelyekről, és kik azok az emberek, akikről éppen beszélünk. Plusz az interjúforma arra is jó, hogy a legjobb lendvaizmusoktól ne fosszuk meg az olvasót.
A becsület annak bevallását is kívánja, milyen szerepet játszott ennek a könyvnek a megszületésében a tavaly őszi 7 órás Partizán-interjú. Amikor azt hallgattam, az első gondolatom az volt, hogy a fenébe, amíg én halogatom ezt a dolgot, addig, tessék, más fogja magát, és elvégzi a munkát, nagyon helyesen. De aztán meg arra gondoltam, hogy oké, ebből a példából okulva ideje tevőlegesen elkövetni az ötleteinket, és bőven maradt is még itt mondanivaló. Na és akkor mentem be a Napvilágba.
Meg azért, mert a történeteket el kell mesélni és el kell mondatni.
Rengeteg mindenkinek köszönöm – a címszereplőn és a kiadón kívül is -, akik ebben az egy évben velem voltak, vagy éppen hogy engedték, hogy ne legyek velük ezalatt. Nekem nagyon sokat jelentett ez a munka ebben az alapvetően agyondeprimált időszakban, és remélem sikerült is úgy megírni, hogy élvezetes, vitákat megalapozó, a politikai szocializáció rengetegébe és főként a poltikai döntések világába betekintést engedő olvasmány legyen; egy fontos történet és annak háttere a saját (köz)életünkről.
Megelőzve a jogos kérdéseket: ez egy olyan különleges könyv, amit könyvesboltokban lehet kapni. De a legjobb fejek megrendelhetik magától a kiadótól: https://napvilagkiado.eu/termek/kell-meg-valamit-mondanom/
Lesz könyvbemutató is december 6-án a Magvető caféban, és majd egy másféle beszélgetős esemény a Belvárosi Szabadegyetemen is, december 14-én, majd ezeket mondom külön, amikor minden teljesen le van tutizva.
(És igen: a cím az egy célzás/poén, hozzáadott érték, ha átmegy.)