Kert Attila
1. 1966-ban született, méghozzá október 9-én, tehát John Lennon születésnapján. Teljes neve David William Donald Cameron, már ebből is érezhető, hogy gazdag és előkelő családból származik. A látszat nem csal, távolról még a királyi családdal is rokonságban áll. Bevallása szerint angol, skót és walesi vér is folyik az ereiben, szóval Nagy-Britanniából megmaradt kis-Britannia minden nemzetiségéből fel tud mutatni egy kicsit; emellett állítólag távoli felmenői között német zsidók is vannak.
2. Már az általánost is drága magániskolákban végezte, tovább pedig – hol másutt – Etonban és Oxforban tanult. Az egyetemen tagja volt egy elkényeztetett, nagyképű gazdagfiúkból álló klubnak, amely féktelen ivászatokról volt híres. Tagtársa volt Boris Johnson is, akivel barátok, sőt szövetségesek lettek. Mindaddig, amíg Johnson el nem árulta – de ez még jóval későbbi sztori.
3. A gimiben egyébként nem sokkal az érettségi előtt rajtakapták egy spanglizáson. Beismerte a drogfogyasztást, de, mivel terjesztő nem volt, nem rúgták ki, csak egy Georgikont kapott bűntetésül. (Ha valaki számára netán nem lenne egyértelmű, ez a szankció ötszáz latin sor lemásolását jelenti.)
4. Az egyetem előtt egy évig dolgozott, különböző rokonai cégeinél. (Nem cementeszsákokat cipelt.) Három hónapig Hong-Kongban volt állása, ennek végeztével hazafelé beugrott a Szovjetunióba, ahol elmondása szerint szóba elegyedett vele két, angolul kiválóan beszélő faszi, amit szakemberek utólag egyértelműen a KGB beszervezési kísérleteként értékeltek.
5. 2001-ben lett először képviselő, korábban már több konzervatív miniszter stábjában megfordult. 11 évig vezette a Tory pártot és több mint hat évig volt miniszterelnök, méghozzá nem is rossz. Tulajdonképpen az évszázad politikai blöffjébe bukott bele. Pártbeli pozícióját akarta stabilizálni, azzal, hogy tét nélkülinek tűnő népszavazást írt ki az Egyesült Királyság EU-tagságáról. Jellemző, hogy míg nálunk csak olyan népszavazást szabad kiírni, amelyen a kérdésre igennel vagy nemmel lehet felelni (persze azt is csak akkor, ha Orbán Viktor egyetért vele), a UK-ben lehet értelmesen megfogalmazott kérésekről is szavazni. A brexit-népszavazáson a ”leave” – távozás – és a ”remain” – maradás – voltak a lehetséges válaszok. A terv az volt, hogy simán nyer a maradás, Cameron meg jó időre leszereli a riválisait. De nem így lett, mert Boris Johnson felismerte a lehetőséget az előrejutásra, elárulta Cameront és a brexitpártiak mellé állt. Jött még a Cambridge Analytica nevű bűnszervezet, a szélhámos Farage, a neurotikus kommunikációs macher Dominic Cummings (aki aztán később Johnsont árulta el, de ez már szintén egy másik történet) meg az orosz beavatkozás – és nyert a leave. Cameron lemondott, következett a brexit körüli sokéves balf*szkodás, és az annak következtében máig tartó vesszőfutás: a tehetségtelen hülyék és jóképességű szélhámosok tobzódása, amibe már négy miniszterelnök belebukott.
6. Szögezzük le: Cameron a brexit fő, talán elsőszámú felelőse.
(Erről, tehát a felelősökről és a szereplőkről egyszer részletesen írtam itt: https://www.facebook.com/profile/1501376475/search/?q=a%20ravasz%2C%20az%20agy szerintem a nagyja ma is áll.)
7. Bukása óta, amíg az általa kirobbantott káoszban próbáltak mások (sikertelenül) rendet tenni, ő üzleti pályára váltott. Nem volt valami sikeres, mert szabálytalan lobbitevékenysége miatt vizsgálatot kellett indítani.
8. Visszatérése ennek ellenére is teljes meglepetésként ért mindenkit. Korábban többször bírálta Sunakot, nem volt a levegőben, hogy újra fontos, sőt meghatározó pozíciót kap. A Sky riporterei, akik élőben közvetítették a Downing Street előtt a kormányátalakítás körüli kavarást, majdnem lenyelték a mikrofont, amikor meglátták megérkezni Még az is behallatszik, ahogy valaki a háttérben elképedve felkiált: what the hell?! (mi a pokol – bár én inkább úgy fordítanám, hogy mi a p*csa?! – meg lehet nézni lentebb, link az első kommentben).
Nem csoda, az ilyen visszatérés nagyon ritka a brit politikában. Utoljára 1970-ben, tehát 53 éve (a Beatles felbomlásának évében!) fordult elő hasonló. (Persze: rendkívüli idők, rendkívüli intézkedések!)
Ami megdöbbentő, hogy bár már több mint hét éve megbukott mint miniszterelnök, még így is négy évvel fiatalabb a Munkáspárt elnökénél, aki jó eséllyel a következő kormányfő lesz. (És hárommal fiatalabb Orbán Viktornál is, azt meg ne is ragozzuk, hogy Bidennél és Trumpnál mennyivel.)
9. Stonses-szál: egyszer, még kormányfőként felkérte Jaggert, hogy népszerűsítse Nagy-Britanniát a Davosi Világgazdasági Fórumon. Sir Mick végül visszautasította a felkérést, mondván nem szeretne egyik párthoz sem túl közel kerülni. Jagger egyébként kezdetben visszafogottan nyilatkozott a brexitről, azt mondta, hosszú távon akár jól is elsülhet. Ma már nem szól pozitívumokról, legtöbbször arról beszél, hogy rémálom lett a külföldi koncertszervezés (is) a brexit óta.
10. A Pink Floyd: The Dark Side of the Monn című lemezét tartja kedvencének, ami jó ízlésre vall. Amúgy is nagyon, már-már gyanúsan sok jó előadót (és szerzőt) említ a kedvencei között – Radiohead, Smiths, Bob Dylan, Killers, Lana del Rey, Mendelssohn – pont, mintha egy jó marketinges válogatta volna össze a minél több célcsoportnak megfelelő cool zenéket. Az Aston Villa focicsapatának szurkol. Igaz, egyszer összetévesztette kedvenc csapatát a West Ham Uniteddel. Egy interjúban valamiért azt nyilatkozta, hogy a West Ham-drukker, később hosszan és értelmetlenül magyarázkodott a tévedésért. (Most komolyan, hány Fradi-drukker van, aki véletlenül azt mondja, hogy a Vasasnak drukkol?!) Hobbija a teniszezés – gép ellen! – és a karaoke. Egyik életrajza szerint politikusoktól szokatlan módon képes teljesen kikapcsolni a munkát, és pihenni, lazulni. Egy rosszmájú barátja azt mondta, ha olimpiai szám lenne a csill-lazulás (chillaxing), olimpiai bajnok lenne.
+ 1 Tegnap óta ő az Egyesült Királyság külügyminisztere