Posted by Bojár Iván András
>Sokat gondoltam ma Szász Júliára, aki a minap súlyos balesetet szenvedett a Nemzeti Rómeó és Júlia előadásán. Szégyenemre, a balesetig nem ismertem őt. Fiatal színésznő, hasonló elhivatással pályája iránt, mint Márkus Emília, Bajor Gizi, Váradi Hédi, Tolnay Klári, Törőcsik Mari, Ruttkai Éva, Kubik Anna, Kováts Adél, akik az elmúlt százötven év hazai színjátszásában, akárcsak most ő, korábban formát adtak minden ifjú színésznő szerepálmának: Júliának.
Nyilván Szász Júlia is, mint élete, szakmai pályája ünnepére készült, amikor a szerepet megkapta és a színpadon eggyé válhatott saját nevével. Az előadást nem láttam, de hogy számára kimagasló feladat, hivatásának fontos állomása volt Júlia, egészen bizonyos.
Most tényleg annak kell drukkolni nagyon, hogy ő és kollégája Horváth Lajos Ottó minél hamarabb és maradandó sérülések nélkül épüljenek fel. Hiszen szívszorító végig nézni Tóth Nikolett, az Operett Színház balerinájának drámai sorsfordulatát. Ő az, aki a másféléve a Jókai utcai hanyag építkezés következtében ráomló épületelemek miatt többé nem léphet színpadra. Ilyen nem fordulhatna elő!
Szóval ez a fiatal nő járt eszemben, aki a pályája korai szakaszán áll. Júlia! Olyan kitűntető pályakezdet ez, ami nagy szakmai jövőt ígér. Amiben, ha ezt a feladatot szépen oldja meg, egy szabályosra emlékeztető pályaíven további cím és főszerepek lehetőségét remélheti. Hiszen máris Donna Elvira a Don Juanban, Margarita a Mester és Margaritában, Ilus a János Vitézben.
A fentebb idézett nyolc jeles, kimagasló színésznő számára Júlia éppen ezt az állomást jelentette. Honnan aztán tovább, még magasabbra röppenhettek a színészi pályán. Szász Júlia most félhomályos kórházi szobában fekszik, körötte gépek. Túl van egy műtéten, műszerek pittyegnek, derengenek a feje fölött, vasoszlopról karjába gyógyító oldat szivárog. Remélhetőleg érzi a családja támogatását, nézői, az ő Júlia alakításáért hálás közönsége megerősítő szeretetét. Egyedül van. Ha nem is okvetlen fizikailag, de a kórházi éjszaka félhomályában, idegen neszek és szokatlan hangok között, fájdalmak és szorongások közepette, pokolian egyedül tud lenni az ember.
Neki ezt hozta Júlia.
Ez járt ma eszemben. Az élet igazságtalansága. És hogy, ha majd hosszas bírósági procedúra, meghallgatások, szakértői vacakolások, hatvan napos dokumentumbeadási határidők sokasága után egyszer végre kártérítést kap, az vajon milyen kárt térít számára vissza? Pár, vagy legyen: akár sokmillióval a számláján visszakapja Júliát? És elmúló esélyeit, melyek elmúltáért nem ő a hibás? Mit lehet visszakárpótolni egy ilyen helyzetben?
Azért kell most mindkét szerencsétlenül járt színészért drukkolni, hogy ezek a fájdalmas dilemmák föl se vetődhessenek. Jobbulást mindkettejüknek!