Posted by Bodansky György
>Gyakran mondjuk, írjuk, természetesen én magam is megtettem nem
egyszer: de hát kérem, ez már a XXI-ik század, hát akkor mégis, hogy
lehet az …
De miféle huszonegyedik ez? Mihez képest? Ja, igen, Jézus Krisztus
születéséhez képest. Van tehát egy ókori időpontunk, amit kijelölt egy
ókori pápa, később azt mondták: ez egy ember születésnapja, amely
ember egész biztosan nem is akkor született, hanem évekkel korábban –
ezt pontosan tudjuk, amit egyáltalán nem tudunk, az az, hogy
megszületett-e egyáltalán.
Más kérdés, hogy ez a ma már igen elterjedt Juliánusz naptár csak a
keresztények időszámítása, amelytől teljesen eltérő a zsidó, a muszlim,
még inkább a kínai vagy a hindu, hogy csak a nagyobbakat említsük.
De hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy bevett fordulatként úgy
hivatkozunk ezekre a számokra, mintha valami maguktól értetődő
jelentésük lenne, holott … Eltelt huszonegy évszázad valamitől kezdve,
másképp tekintve, eltelt párezer év az emberi civilizáció kezdeteitől
fogva, vagy a legkorábbi ismert államszerű alakulatok kialakulásától
számítva – és akkor mi van?
Olvastam pár diplomáciai levelet a Közel-Kelet első városállamainak
királyaitól, és hihetetlenül élveztem azt a bájosan gyerekes nyíltságot,
amellyel néhány udvariaskodó fordulatot követően, végre nyíltan
rátérnek valódi mondandójukra, megosztva őszinte örömüket a másik
király látogatásával kapcsolatban. Alig várom – írják -, hogy kezembe
kapjam azokat a csodálatos ajándékokat, amelyeket hozni fogsz nekem!
Vagy még tömörebben: Előre repes a szívem azoknak a fényes
aranytömböknek a láttán, amelyeket ajándékként hamarosan magaddal
hozol a látogatásodra.
Még csak gondolkodnia se kellett a derék szomszédnak, mivel
kedveskedjen király komájának, de természetesen ő is hasonlóképpen
válaszolt, utalva azokra a viszonzásokra, amelyek őrá várnak a
meglátogatottnál.
Ma ennél kicsit bonyolultabb a diplomácia szótára, ennek ellenére
mindenki, akinek ez a szakmája, foglalkozása, pontosan tudja, mit vár
tőle a másik hatalmasság, és miért cserébe kaphatja meg.
Egy emberélet még ehhez a történelminek nevezhető léptékhez mérve is
nyúlfarknyi, egyészt ez okozza szemléletünk torzulását, másfelől pedig
civilizációnk valóban hihetetlenül felgyorsult – elsősorban technikai –
fejlődése. Arra viszont kevésbé szoktunk gondolni, milyen döbbenetesen
aszimmetrikus ez a fejlődés.
Talán jót is tenne, mondjuk Elon Musknak és sok hasonló, az egész világ
működésére nagy hatást gyakorló techguru társának, ha el kellene
tölteniük egy évet a brazíliai őserdők egyikében megbúvó, kőkorszaki
körülmények között élő, az emberi civilizáció vívmányaitól érintetlen
törzsek valamelyikénél. (Más kérdés, hogy mennyire nem tenne jót ez az
érintett törzseknek!)
Tehát vannak emberek, akik ma is úgy élnek, mint tízezer évvel ezelőtt,
és vannak sajnos, sokkal többen, akik viszont azt szeretnék, hogy nem
csak ők maguk, hanem mindenki más is, úgy éljen, mint sokszáz, ezer,
vagy ki tudja, hány évvel ezelőtt. Minden ismert vallás fundemantalista
képviselői szerepelnek ezen a képzeletbeli feketelistán, jóllehet,
korántsem mindegy, melyikük milyen körben és milyen eszközökkel
igyekszik célját elérni.
Tehát korántsem pusztán topológiai kérdés, hogy ki hol tart a civilizációs
fejlettségben, sokkal inkább attól függ mindez, hogy ki hol akar tartani.
Hogy a miértektől most ne is hagyjuk zavartatni magunkat.
Ugyanakkor a világ civilizációsan legfejlettebbnek tartott országai – az
úgynevezett Nyugat – miközben élvezi a modernség minden vívmányát –
társadalmi-politikai és tudományos-technikai értelemben egyaránt – ókori
eredetű hitrendszerre hivatkozva számolja még ma is a történelmi időt,
és jelöli ki évenkénti ünnepnapjait.
Ezek az aszinkronitások rengeteg fájdalmas problémát okoznak, ezt
látjuk, tapasztaljuk minden nap, a legnagyobb baj mégis az, hogy törzsi
harcaihoz a XXI-ik századi ember nem íjat vagy lándzsát használ.