Posted by Weitz Tercsi
A poklot is és a mennyet is mi csináljuk. Ez a szabad akarat.
Arkagyij meghal és a pokolba kerül. A főördög körbevezeti a termeken.
Az elsőben meglát egy hatalmas üstöt, amiben a bűnös lelkeket főzik. Az
üst mellett egy őr, kezében egy hosszú, meszelőnyél féle.
Az üstből folyamatosan ki akarnak mászni a lelkek, s ő visszalökdösi
őket.
– Kik ezek? – kérdi Arkagyij.
– Ezek az amerikaiak.
Mennek tovább. A második teremben is ott az üst. Senki sem akar
kimászni, azonban ott egy tábla, ez áll rajta. Tilos kimászni!
– Kik ezek? – kérdi Arkagyij?
– A németek.
Mennek tovább. A harmadik teremben is ott az üst. Senki sem akar
kimászni, pedig se őr, se tábla.
– Kik ezek? Hogyhogy nem akarnak kimászni? Ilyen jól érzik magukat?
– Ők a magyarok. Visszarántják egymást.
Amikor hallottam a viccet, szomorúan nevettem. Mert lehet ilyet, mi ezt is
tudjuk. Sírva is tudunk vigadni.
Az érdekessége a viccnek, hogy nem itthon hallottam, hanem
Németországban. Ilyennek ismernek minket.
Vajon így születtünk?
Az nem lehetséges, hisz egyetlen kisgyermek sem születik sem
gonosznak, sem irigynek, sem agresszívnek. Nem bánt, nem gáncsol,
nem csúfol.
Egy ideig. Idővel, már az óvodában kibuggyan belőle a rosszindulat. Még
nincs is tudatában annak. Hál' Istennek azért nem minden apróság
jelleme deformálódik, meg is őrülnének az óvónők.
De valahogy felnőttkorra elromlanak. Még a jók is.
Miért?
Szent meggyőződésem, hogy ez az egymás iránti kegyetlenség szóban,
írásban és tettekben, igen tettekben – Ha megdöglött a tehenem,
dögöljön a szomszédé is – irányított, tervezett.
Odafentről, az elit körökből marionett bábukként mozgatnak minket.
Szétválasztanak és egymásnak ugrasztanak. A terv olyannyira sikerült,
hogy totálisan lényegtelen dolgokon képesek az emberek egymás
torkának ugrani.
Kit lehet a másik ellen csaholásra bírni?
Aki nem gondolkodik, nem veszi észre, hogy irányítják.
Aki elkeseredett, kilátástalan az élethelyzete.
Akivel elhitették, hogy mindenért a körülmények a hibásak.
A körülmények betegítették meg.
A tanár nem tanította meg.
A terapeuta nem húzta ki a bajból.
Rossz helyre született.
Ez az öröksége, a génjeiben a sorsa.
A nem volt más választásom nem jelent mást, mint átruházni a
felelősséget.
A tanult tehetetlenség a cél. Jól sikerült nekik.
Elhitted, hogy te semmit sem tudsz, semmit sem érsz, semmi hatásod
nincs a történésekre. Neked szükséged van egy apuskára, aki majd
megoldja. Megment.
Pedig, ha sz@rul vagy, sz@rul lesznek a körötted élők is. Ha sz@rul
vagy, nem lesz kedved, energiád összefogni, egymást támogatni.
Elhiszed, hogy neked akkor lesz jobb, ha a másikat visszarántod a
rotyogó kondérba. Ha neked sz@r, legyen másnak is.
A szétszakított embereket lehet igazán félelemben tartani. Azokat, akik
azt hiszik, egyedül vannak. Őket lehet legjobban irányítani.
Mindaddig, amíg erre nem ébrednek rá sokan, egyre többen, hogy élve
kínoznak minket.
Amíg nem segítjük a másikat, addig nem lesz jobb az életünk.
Ha most azt mondod, megint egy írás, aminek semmi haszna, ettől nem
változik semmi, akkor igazad is van, meg nem is.
Amennyiben csak elolvastad, igazad lesz.
De ha figyelsz, gondolkodsz azon, vajon miért akarnak dolgokat,
viselkedéseket, szokásokat rád erőltetni, már tettél valamit.
De ha figyelsz arra, hogy elkezdesz úgy élni, hogy nem bántod, nem
rúgod fel, nem húzod vissza, nem beszéled ki először azokat, akik a
közvetlen környezetedben vannak, akkor már igenis tettél a jobb világért.
És ha el tudsz jutni odáig, hogy még támogatod is, segítesz nekik
előrébb jutni, akár csak egy megosztással, akkor máris többet tettél.
Miért vagyok ebben olyan biztos?
Mert az elgonoszulás pont így történt, fentről jövő irányítással. Azzal,
hogy tömegekkel hitették el, hogy egyszer élünk, utánam a vízözön.
Elvették az öröklétben való hitet.
Elhitették velünk, ha meghalsz, nincs tovább. Ennyi volt.
Tetteidnek nem lesz következménye.
De lesz!
És ha megbuksz a vizsgán, itt a földbolygón, vissza kell jönnöd, újra
megkapod a feladatot. Nem csak a gyermekeid, unokáid fogják
szenvedni ezt a világot, amit teremtettünk, hanem bizony te is. Újra és
újra. Már ameddig nem hal ki az emberiség megint.
Az üzenetem tehát, még ha úgy hiszed, semmit sem ér, mert egy fecske
nem csinál tavaszt, akkor ne hidd! Csak csináld.
Támogasd, segítsd az embertársaidat. Attól, hogy hitetlen vagy, még
működik. Terjedjen egy másfajta vírus. Az összefogásé. A
gondolkodásé. A kérdések feltevéséé.
Aki itt tart, meg fogja érteni és továbbadja.
Nem tudod megtenni? Akkor legalább ne rántsd vissza a másikat a
rotyogó kondérba.