Béndek Péter
>Kell tudni legalább egy, de inkább két-három idegen nyelven, ezeket megfelelő források (legalább olvasmányok, de színvonalas olvasmányok) használatára fordítva, hogy az ember megsejtse, mennyire provinciális kultúrában élünk. Mennyire? Meglehetősen. Sokkal inkább abban, mint a régió bármely más népe. Egyfelől objektív körülmény ez, másfelől értelmiségi tévút, amely meghatározta a tágabb nép képességeit is. Édes anyanyelvünkbe zárva, amely máig a nemzeti identitás alfája és ómegája, amely a szívünknek kedves líránk, prózánk, esszéirodalmunk, argumentációnk alapja, születik és fixálódik a legtöbb magyar gondolat. Ezek ütközése és megtermékenyülése más népekével ritkás, esetleges, legtöbbször igény sincs benne ilyesmire: a problémáink forgása saját tengelyük körül is a megértés provincializmusából fakad.
A régi latinos, majd németes műveltség Trianon óta fokozatosan enyészik, a mai második nyelv, az angol, tisztán funkcionális-professzionális szerepet tölt be, nem jár vele semmilyen művelődés. Nem járna vele még akkor se, ha a legendásan alacsony színvonalú nyelvoktatásunk sokkal jobb lenne. (Művelődés az, ami elég tágas tudást biztosít az emberi helyzetre való, másokkal szerzőként vagy befogadóként együtt végzett reflexióhoz, kvázi tág és kellően mély jelentésközösség.)
Nem mintha a magyar ajkú műveltség ne enyészne. A kultúra bezárulásával abba a két-háromszázezres körbe, amelyik olvas, gondolkodik és elvágyakozik, az automatikus nyelvi kirekesztettségben az európai nagy nyelvcsaládokból (szláv, germán, neolatin) ennek minden publikációs, a vitáink minőségét illető és az emberi szabadságot formáló erőtlenségével, a magyar szellemi állapot ugyanolyan pusztulása figyelhető meg, mint a politikai valóságunké. Mielőtt megróna valaki vagy bizonyítékokat követelne, nem tudok egzakt mércét nyújtani. De aki olvas a főbb európai nyelveken, az érezheti ezt. Amíg az identitásunkat a nyelvünk határozza meg, ez így is marad, ami már csak azért is tragikus, mert jószerivel nincs más, ami maradt. De a helyzet még rosszabb: a politikai társadalmunk és a köztársaság válsága — együtt a műveltség intézményrendszerének rombolásával, benne a nyelvi kirekesztettség szándékos politikai erősítésével és a magyar nyelvhasználat züllesztésével — a nemzeti identitást minden európai hagyománytól eloldotta és a politikai manipuláció prédájává tette.