80+

Békesi László

A hozzám hasonló 80 pluszos öreg emberek nap mint nap szembesülnek az öregséggel együtt járó megpróbáltatásokkal. Tudomásul kell vennünk korlátainkat, fogyatkozó fizikai esetleg szellemi képességeink következményeit, a gyarapodó és súlyosbodó betegségeket, fájdalmakat, félelmeket időnként reménytelenséget. Meg kell békülnünk a tudattal, hogy egyre kevesebb hasznot tudunk hozni családunknak, barátainknak, ismerőseinknek, hogy egyre jobban rászorulunk türelmükre, támogatásukra, esetleg ápolásukra. Jól tudom, hogy az öregséggel együtt járó terhek minden embert másként érintenek, más-más helyzetben találnak. Aligha van személyesebb sors az öregségnél.

Másként viselik a megpróbáltatásokat, félelmeket, gyengeségeket azok, akik szerető családban élnek, még élnek barátaik, akiknek nincsenek napi anyagi gondjaik, akik még képesek hasznos tevékenységre, akik el tudják magukat és feladataikat látni, még vannak céljaik és azokat képesek is megvalósítani – mint azok,
akik kiszolgáltatottak, magányosak, nélkülöznek, súlyos, fájdalmas betegségekben szenvednek, minden napjaik a reménytelenségben, kilátástalanságban telnek.

Az öregséggel együtt jár a sokszor kínzó gondolat: képesek leszünk e megbékélni az elkerülhetetlen elmúlással, lesz e esélyünk arra, hogy utolsó napjainkat emberhez méltó körülmények között töltsük el, vagy rettegve, szenvedve várjuk a megváltó halált. Másképp viselik az öregség terheit a hívők és az ateisták. A hívő ember vigaszt és reményt lel hitében, könnyebben viseli el a megpróbáltatásokat és várakozásaiban még egy jobb, szebb világ elnyerése is szerepel. Ám a hívő ember sem menekülhet el az öregség megpróbáltatásai elől. Ennek csodálatos példáját adja II. János Pál pápa, akinek töretlen hite és legendás önfegyelme, szenvedést tűrő képessége közismert és aki az ellene elkövetett fegyveres merénylet következményeivel és az elhatalmasodó Parkinson kórral küzdve fordult urához egy gyönyörű fohásszal.

Szó szerinti fordításban idézem a pápa “Köszönet az Úrnak” című imáját, amiből mindenki erőt meríthet. “Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimnak, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek. Uram kérlek bocsásd meg, amit rosszul tettem és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel üdvösségemért. Uram adj nekem hálás szívet, hogy mindig észre vegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent- tudás látszatától és a mindent jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar.

Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől. Uram adj erőt, hogy békésen hordjam az öreg kor terheit, humorral fogadjam feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását. Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt és a kezdetről odaát. Kérlek adj kedvet és erőt a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam egyre inkább másokra szorulok. Adj
kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a Te szereteted melegét. Uram maradj az, aki mindig is voltál: megbocsátó édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet! Szólj Uram, még hallja a Te szolgád!”

Az ateista ember számára nem ad kapaszkodót a hit és a teremtő segítségébe vetett remény. Ők racionálisan gondolkodnak, a fel- és megismerésben hisznek, a tudomány eredményeire támaszkodnak. Számukra “a menyország is csak egy teljesíthetetlen választási ígéret” – ahogy Markó Béla találóan jegyzi meg “Görög parton” című versében. (ÉS 2023.11.03.) Az ateista ember számára mindennél fontosabb munkája, céljai, hasznosságának tudata, a teljesítménybe és a tudományba – így az orvostudományba -, annak szakadatlan fejlődésébe vetett hite, reménye. Nem véletlenül mondják nagyszerű orvos barátaim a súlyos betegséggel küzdőknek, hogy “tartsanak ki, aki időt nyer az életet nyer!” Valóban, nap mint nap születnek újabb eredmények, eljárások, terápiák, eszközök, amelyek segítségével ma már azok élete is megmenthető, meghosszabbítható, akik néhány éve még belehaltak volna betegségükbe. (Ezért osztottam meg előző blog bejegyzésemben a kitűnő onkológus professzor, Bodoky György bíztató, reményt keltő Mancs interjúját.) Ennek a blog bejegyzésnek egyetlen célja van: türelemre, kitartásra, megbékélésre biztatni minden öreg embertársamat – erősíteni bennük a reményt, hogy a gyarapodó nehézségek ellenére is van értelme minden nap felkelni és végezni napi feladatainkat.