Ismeri ön Csajkovszkijt?

130 évvel ezelőtt, 1893. november 6-án máig vitatott körülmények között meghalt Pjotr Iljics Csajkovszkij. Kisnemes család második gyermeke volt, aki gyermekkorában már erős zenei érdeklődést mutatott, de családja jogi pályára utasította. Egy európai utazás után mégis úgy döntött, hogy zenei pályára lép. A sikert nem adták könnyen, mivel a korabeli zenei nagyságok sokáig nem ismerték el. Zenéje új, és nagyon más volt, lebegett az orosz klasszicizmus és az újítók zenei stílusa között, a saját útját járta.

Csajkovszkij homoszexuális volt, ami hatalmas bűnnek számított Oroszországban. Ezért házasságot kötött, s bár előre szólt, hogy csak barátságot nyújthat, ebből felesége részéről hisztérikus követelőzés, a zeneszerző részéről bűntudat és menekülés lett.

Egy gazdag özvegy Nagyezsda von Meck felismerte Csajkovszkij zsenijét, levelezni kezdett vele, és anyagilag is támogatta. Személyesen soha nem találkoztak, de barátnője levelei, biztatásai lelkileg segítettek Pjotr Iljicsen. Aztán végre következett az elismerés, melyet a Romeo és Julia nyitányfantázia, az “1812” nyitány, az Anyegin, a Hattyúk tava, a Pique Dáma, a Diótörő és a Patetikus szimfónia hozott meg számára.

53 évesen, az orvosi jelentés szerint kolerában halt meg, de sokak számára kellemetlenné vált a zeneszerző homoszexualitása, amely érintette a cári család egy tagját is. Talán többen jobban szerették holtan látni a már életében klasszikussá vált Csajkovszkijt. Élete vívódásokkal, szenvedésekkel volt teljes, ami felkavaró, és az emóciók teljes skáláján vibráló zenéjében is követhető. Mély érzelmek, sötét tónusok és csillogó fények, fájdalmas futamok, és az orosz dallamok kiapadhatatlan sokasága. Zenéje tükrözi a fájdalmas vezeklést és a feloldozás tisztaságát, békéjét. Hát ezekért szeretem.

És persze mindenek felett az Anyegin, a művészet csodája, ahogy képes volt Puskin történetét tovább emelni a Parnasszosz magasságába. Ahol a múzsák laknak, ilyen-olyan 18-as karikás istenek körében.