Posted by A szélsőbal Izrael-ellenessége és orosz-szimpátiája egy tőről fakad
>Míg a Szentföldön élesben zajlik a háború, a nyugati világban kiélezett kultúrharc indult a Hamász október 7-i terrorja és az arra adott izraeli válasz nyomán. A nyugati baloldal egy része élesebben ítélte el az ellencsapást, mint az azt kiváltó mészárlást, sőt – főleg a tengerentúlon – egyenesen ünnepelte a terrort. A magyar kormánymédia most az antiszemitizmus vádjával támadja a komplett nyugati baloldalt, miközben a Nyugat-ellenes antiimperializmus Oroszország kapcsán épp arra a „békepárti” oldalra tereli az Izrael-ellenes szélsőbalt, ahol a hazai kormány is áll.
„A folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz!” – visszahangozták az utcák Chicagótól Torontóig, Londontól Bécsig az elmúlt hetekben rendezett palesztinpárti tüntetéseken. A szlogen nem azt követeli, hogy Izrael vonuljon ki Ciszjordániából és ismerje el a palesztin államot, hanem azt, hogy Palesztina a Jordántól a Földközi-tengerig tartson, Izrael állam tehát szűnjön meg. Mindeközben New Yorktól Londonig a Hamász által túszul ejtett áldozatok fotóit tépik le a hirdetőtáblákról és szinte minden nyugati országban a többszörösére nőtt az antiszemita incidensek száma a terrorakció óta.
A palesztin civil áldozatokra hivatkozva – és gyakran muszlim szavazók nyomására – egyre több európai baloldali politikus vonja kétségbe Izrael Gázában végrehajtott katonai válaszcsapásának jogosultságát vagy legalábbis „arányosságát”. A tűzszünet követelése mögött persze jóhiszeműen feltételezhetők a humanitárius megfontolások, de legalább a Hamász kegyetlenségének elítélésében és az áldozatok iránti tisztelet kifejezésében konszenzus volt – gondolhatnánk. Tévesen.
Elsősorban Amerikában tört felszínre, hogy a progresszív baloldali értelmiség egy részének palesztin ügy iránti elkötelezettsége olyan szintű, hogy az lehetetlenné teszi az izraeli áldozatok melletti relativizálás nélküli – vagy bármilyen – kiállást. Ez főleg a progresszív ideológia bázisain, az egyetemeken mutatkozott meg. A baloldali elitegyetemek jó része, amelyek máskor a legkisebb „mikroagresszióra” is lecsapnak, most vagy semmitmondó, mindkét oldalt hibáztató nyilatkozatokat adtak ki, vagy némák maradtak. Több diákcsoport és baloldali ügyeket képviselő aktivista pedig helyeselte a támadást, vagy kizárólag Izraelt – a zsidó állam által fenntartott „apartheidet”, a palesztinok elleni „genocídiumot” hibáztatta.
„A dekolonizáció nem absztrakt elmélet, hanem valóságos esemény, amelynek során a gyarmatosítottak felkelnek a gyarmatosítók ellen. Elutasítjuk a »civilek« és »hadviselők«, »telepesek« és »katonák« közötti különbségtételt. Egy palesztin akkor is civil, ha fegyvert ragad. Egy telepes akkor is agresszor és katona, ha egy megszállt strandon pihen”
– írta közleményében egy George Washington Egyetemen működő diákszervezet, de egy sor hasonló megnyilvánulás látott napvilágot a legrangosabb intézményekben is, mint a Harvard. A közösségi médiát pedig olyan gyomorforgató megnyilvánulások árasztották el, mint a Black Lives Matter posztja nyomán mémmé vált ejtőernyős terrorista vagy Mia Khalifa libanoni–amerikai influenszer tanácsa, hogy szólni kellene „a palesztin szabadságharcosoknak, hogy fordítsák el a telefont, filmezzenek vízszintesen.”
Baloldal és bevándorlás
A muszlim bevándorlók és radikális aktivisták Izrael-ellenessége világszerte témát adott a jobboldalnak, amely egyszerre kárhoztatta a baloldal migrációs politikáját és a woke antiszemitizmust. A téma a magyar kormánymédiában is slágertéma lett. „A woke-progresszió egy új antiszemitizmust hívott életre. Ugyanazok ítélik el Izraelt emberi jogi blablával, akik hirdetik a nyitott határok politikáját” – mondta egy konferencián Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ elnöke. Az LMBTQ és az Antifa is felsorakozott Izrael ellen – írta a palesztin-párti tüntetések kapcsán a Magyar Nemzet. Gáza: A baloldal szövetsége az iszlámmal – ezzel a címmel adott interjút a Hit Gyülekezete rádiójának Megadja Gábor.
Az október 7. miatt kitört kultúrharc hevességére több magyarázat is napvilágot látott. Sok elemzés a közösségi média szerepét emelte ki: a visszhangkamra-jelenség és az erényfitogtatás kényszere miatt mindenki szükségét érezte, hogy valamelyik oldalon hangosan állást foglaljon.
A muszlim bevándorlók politikai ereje szintén kézenfekvő magyarázat. Elsősorban Európában – az Egyesült Államokban az 1,1 százaléknyi iszlámhívő nem képvisel jelentős tömböt. (Bár van kivétel: Michiganben, ahol a legtöbben élnek, és kiélezett csatatérállam, már pedzegetik, hogy Joe Bidennek hiányozhat jövőre azoknak a muszlimoknak a szavazata, akik a demokratákhoz húznak, de most Izrael támogatása miatt megorroltak az elnökre.)
Európában mindez élesebben jelentkezik: az ötmillió franciaországi muszlim szavazó 69%-a szélsőbalos Jean-Luc Mélenchonra voksolt a tavalyi elnökválasztás első fordulójában – most ő az, aki nem hajlandó terrorszervezetnek nevezni a Hamászt és megjelent egy 30 ezres palesztinpárti tüntetésen, a szakadás szélére sodorva a francia baloldali pártok koalícióját.
Mindeközben Nagy-Britanniában a harmadára esett a Munkáspárt népszerűsége a négymilliós muszlim szavazótáborban, mivel a párt vezetője, a kormányfői székbe készülő, centrista Keir Starmer kiállt Izrael mellett. Sőt: az elmúlt években erős kézzel, befolyásos tagok kizárásával igyekezett kitépni az antiszemitizmus gyökereit a pártból, amely annak balszárnyán virágzott. Most egyre több munkáspárti politikusra nehezedik nyomás a muszlim szavazók részéről, hogy követeljenek tűzszünetet Gázában, több tucat muszlim önkormányzati képviselő pedig ki is lépett a pártból.
Címkép: Diáktüntetés a Rice Egyetem gáláján Houstonban október 26-án. A tiltakozók azt is felháborítónak tartották, hogy az egyetem meghívta az eseményre Henry Kissingert és Hillary Clintont (fotó: Reginald Mathalone / NurPhoto via AFP)