Posted by Ballai József
>A Petőfi Nyomdában dolgozott, korrektorként, bölcsészdiplomával.
Véletlenül került a Petőfi Népe szerkesztőségébe: egy nyomdászos-
újságírós esten ismerkedtünk meg, éppen külpolitikust kerestünk, és ő
nyilvánvalóan nemcsak megfelelt minden elvárásnak, hanem túl is
teljesítette az összeset.
Abban a korban – és abban a közegben – semmi nem számított annyira
és annyit, mint az, hogy valaki tudott írni.
Zoli nagyon tudott.
Abban a korban – a nyolcvanas évekről van szó – már sok (egyre több)
mindenről lehetett írni.
Hámori Zoltán egy különleges műfajban találta meg a legsajátabb
hangját: egyes szám első személyben írt glosszái (amelyeket utóbb a
Kecskeméti Lapok kötetbe is rendezett) egyszerre voltak szellemesek és
marók, és soha nem hiányzott az elegáns csattanó, amit csak a
bölcsész-ész tud megkreálni.
Zoli nem írt riportot, tudósítást, interjút. Ő nem tükrözte a világot, hanem
rezonált rá: azt írta meg, amit a valóság belőle kiváltott. Nem
mondhatnám, hogy túl termékeny volt, a hajdani Kecskeméti Szemlébe
mindig az utolsó pillanatban adta le a kéziratát, amit szinte olvasatlanul
tördeltem be a helyére: biztos lehettem benne, hogy nincs benne
semmilyen elírás, hiba.
Egy időben – Rajtmár Istvánnal és Koloh Elekkel, illetve a feleségeinkkel
(Zoli neje, Mara, később a Zrínyiben Editke lányom tanítónénije lett) –
péntekenként összegyűltünk – „művészfilmeket” néztünk és persze –
ahogy kell – megváltottuk a világot (a világra ez mindig jól rá is fért).
A külpolitika után Zoli olvasószerkesztővé avanzsált, zökkenőmentesen
dolgoztunk együtt, szavak nélkül is tökéletesen megértettük egymást.
Az persze egy más világ volt, amire – talán – páran még emlékeznek, de
mára – örökre – tovatűnt.
Én 1992-ben elhagytam a Petőfi Népét, Hámori Zoltán maradt,
kapcsolatunk megszakadt. Nem emlékszem mikor beszéltünk utoljára,
de harminc esztendeje biztosan van.
Tudom, hogy volt a Petőfi Népe főszerkesztője, aztán Pécsre, a
Dunántúli Naplóhoz került főszerkesztőnek. A Facebookon nem találtam,
ismerősöktől hallottam, hogy feleségével Pestre költöztek, egészsége
súlyosan megromlott, most pedig Koloh Elek tudatta, hogy meghalt,
hozzátéve: előbb-utóbb mi jövünk (nekem azért még nincs nagy kedvem
hozzá…)
Hámori Zoltán a kecskeméti újságíró közösség kiemelkedő alakja volt –
emlékét megőrzöm.
Zoli, egykori barátom, Isten veled!